Dr. Michael Laitman

Körökben való tevékenység

A csoport a külső világ része a számomra, azonban nem dolgozhatok az egész világgal egyszerre, mindenkitől visszajelzéseket kapva, és önmagamat az egész világhoz való viszonyomon át mérve. A világ nem támogat engem az utamon, mivel nem ugyanaz a célunk. Mindenféle céljai vannak, és nem tudható, hogy azokat ki is irányítja.

Tehát, találok egy csoportot, egy részt a külső világból, amelyhez kapcsolódom, és amivel dolgozom, a dolgok tisztása érdekében. Valójában, egyfelől ez idegen, vagyis egy rajtam kívül álló rész, de mégis közel áll hozzám, a közös céljaink alapján, a világérzékelésében, és a tanulásban. Tehát értékes a számomra a csoporthoz való csatlakozás, annak érdekében, hogy megszerezzem az erőt és a támogatást tőlük. Azt látom, hogy velük, sokkal egyszerűbb lesz, előrehaladni.

Végezetül elkezdtem megérteni, hogy ez nem emberek egy csoportja, hanem nagyon is a lelkem részei, melyeket össze kell gyűjtenem, és magamhoz visszacsatolnom.

Akkor a csoporttal együtt, ki akarjuk majd terjeszteni a kapcsolatunkat, az egész világgal, egy hatalmas kört alkotva ez által. Ez a nagy kör, már nem ugyanazon a célon osztozkodik, hanem különböző törekvéseket hordoz. Ez az én, még kiterjesztettebb, külső részem.

A lelkem részeit nevezem úgy, hogy „gyökér, lélek, test, öltözet, vagy csarnok.” Gyökér, lélek és test a belső részeim, melyekben érezhetem magam, mint Én, az öltözet, egy külső rész, de hozzátapadva a személyhez, és a csarnok a legkülsőbb rész.

Ezáltal úgy játszom a csoporttal, mintha a hozzám legközelebbi, külső résszel, amely kész hozzám kapcsolódni, a velem azonos cél megvalósítása érdekében. Nem emberek csoportjának látom őket, hanem sokkal inkább, mint a vágyaim, melyek csak beöltöztek ezekbe a maszkokba, melyek arcoknak tűnnek a számomra. Azonban ezt megértve, nekem hozzájuk kell kapcsolódnom, mivel ez az, ahol elérhetem a célomat. Ha kilépek az egómból, és velük válok összekapcsolódottá, akkor ebben megtalálhatom az adakozás minőségét.

Azonban nem önmagamon dolgozom, a kapcsolat érdekében. Valami külső dolgon is kell együtt dolgoznunk. Ez a külső dolog, a világ. Azonban itt is, a vágyaim ellentétesnek tűnhetnek a számomra, ők az én hétmilliárd, különböző vágyamat jelentik a számomra, amelyek csak olyan módon mutatkoznak meg, mintha nem hozzám tartoznának. Az egóm leválasztja őket rólam, és vakká tesz engem, összezavar, és arra kényszerít, hogy idegennek és ellentétesnek érzékeljem őket.

Nekem a világgal kell dolgoznom, de ez sokkal nehezebb, mint a csoportban való munka. Végül is, legalább lesz valami közös a csoporttal, a cél, a tanulás, és a kölcsönös folyamatok. A csoportban, mintha egy óvodában lennénk, kényelmes feltételek között, melyek folyamatosan segítenek nekem kilépni önmagamból.

Azonban a külső világnak nincs olyan feltételrendszer, amely engem segítene. Mindenki ellenem van, az egyetlen dolog, ami összeköt minket, egy kollektív probléma, habár úgy tűnhet a számunkra, különböző célok vezetnek minket. A világ menekül a fájdalomtól, végezetül azonban nem marad más választása, elér ugyanahhoz a célhoz, amelyet én látok jónak és kívánatosnak. Tehát nekem úgy kell viszonyulnom az össze körhöz a környezetemben – a csoporthoz és a világhoz – mint önmagamhoz. Ők csak a Teremtő által vannak ebben az ellentétes formában bemutatva nekem, hogy minden pillanatban tanulni akarjak, egy egyre külsőbb körrel együttműködni. Érzékelem a belső kört, és ezzel együtt, elkezdek dolgozni az egyre külsőbb körökön.

Nekünk nem kell csak egymásért aggódnunk. Mint egy fiatal pár: mennyi ideig kell figyelni a másikat, mielőtt megismerik egymást, és valóban megszokják egymást? Akkor hirtelen szükségük lesz egy gyermekre, hogy mindketten azzal törődhessenek!

KN

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

79 queries in 1,021 seconds.