Felemelkedni minden nap a hegyre
Az egész világ azért jött létre, hogy megfeleljen a Teremtő parancsolatainak.
A különbség a Záchár (férfi) és a Nukva (nő) között, a Teremtő és a teremtmény között – a fordítottság. A fordítottságot mi nem tudjuk megérteni.
Ami a természete a férfinek (Záchár), a teremtmény (Nukva) természetében, csak a szándék által fejezhető ki, amelyet az erőfeszítésével szerez meg.
A Teremtő természete, a (Zeir Anpin) az adakozás, és a Nukva (a teremtmény) csak a szándékban lehet adakozó. Ha a szándéka helyes, a adakozás kifejeződik, a megszerzés által, amennyire az csak lehetséges.
Ha így van, akkor a spirituális edényt az, amit ki kell, hogy fejlesszünk, ami a vágy fölött van – a szándékban. Ezért mi nem értjük, hogyan lehet számításokat végezni ezzel.
Amikor az ember elkezd tanulni, látja egy bizonyos idő után, hogy előtte egy hegy tornyosul, és annak csúcsán áll a királynak a palotája, amelyhez fel kell jusson. Minél inkább halad előre, annál több visszahúzó erőt érez és több összezavarodást. Éppen ezért, a Tóra tudása fordított a tulajdonosával. Elvégre, aki az egója segítségével halad előre – állandóan növeli erejét, a tudását, a bizalmát, a megértését, és egyre növekvő támogatást érez, a csoportban, a tanulásban, a saját maga felfogásában.
De ha valójában valaki fel akar emelkedni a Teremtő hegyére, egyre jobban el kell, hogy emelkedjen a stabil talajtól, és ezért jóval nagyobb zavart és félreértést tapasztal. El kell fogadnia a taszító hatásokat, mint szükséges segítségeket, amelyek által megépíti a spirituális edényét (a Nukvát), hogy hasonló legyen a Záchár-hoz . Mert elvégre, minden azért lett megteremtve, hogy elérjünk a Irá-hoz (az Úr félelme), de ehhez példát kell vennünk állandóan a Teremtőtől az adakozáshoz (a Teremtő felé), mivel tőle vesszük a példát.
De az egész világ azért jött létre, hogy megfeleljen az Ő (Nő, Nukva) parancsolatának.
A nehézség a valódi előrehaladásunkban, abban áll, hogy ami nem egyezik a józan eszünkkel, mert megköveteli tőlünk, hogy meghajtsuk magunkat, és fogadjuk el a feltételeket, amit a Teremtő helyezett elénk.
A királyi palotához vezető úton állandóan őrök és rendőrök vannak, akik nem kötnek kompromisszumot – egyre nagyobb erővel rendelkeznek, és ledobják az embert az elért magas helyéről. Minden alkalommal, amikor az ember eljut egy belső változáshoz, úgy ő jobban kezdi ezt megérteni. Ez a megértés elrontja a spirituális edényét, mert az edénye az értelem fölötti hitben van! A megértés eltörli a hitet.
Éppen ezért, segítenek, hogy ne legyünk beragadva a tudásba, és haladjunk tovább a hit felé – ledobnak minket a hegyről és köteleznek a nullától kezdeni mindent. De mindig, amikor magasabbra érünk, azaz képesek vagyunk lemondani az egónkról, ebben a formában vagy másképpen – természetesen, hogy a Reformáló Fény segítsége által történik ez meg.
Ez így megy tovább, addig, amíg nem marad az embernek semmije – ameddig teljesen a megszerzési vágya fölé emelkedik, és eléri az igazi lelki odaadást. Akkor az ő vágya, az ő Nukvája, külső formája átfordul teljesen, hogy hasonló legyen a Záchár belső természetével, a Teremtő belső tulajdonságával, és akkor megtörténik a párosodás (zivug) – a Záchár és a Nukva között. Tehát, akkor a vágyunk (a Nukva) kívül ráöltözik a Teremtőre (a Záchár).
A Malchut szó, a “úton menni, sétálni” (halacha) szóból származik, tehát felmenni a hegyre, a királyság palotájához vagy felemelkedni.
Az egész felemelkedés, abból áll, hogy meghajlítsuk magunkat és képesek legyünk fogadni az adakozás formáját. Ha készen vagyunk mindenre, ami tőle érkezik és beleegyezzünk, hogy lenullázzuk magunkat, akkor mi készen vagyunk valami legkülsőbb öltözetre tőle. Akkor elérkezik tőle az adakozás a Körbevevő Fény formájában és elkezd minket megépíteni újból. Erről írva, hogy minden nap a Nukva szűzzé vált, és a Teremtő újat épített belőle. Azaz, az ember megépíti a megfelelő adakozás formáját, az ember helyes szándékát.
(*)Félelem a Teremtőtől
(BS)
