El kell döntened, ki uralkodik rajtad
Átmenni a vizsgálatokon, az egy hosszú utat jelent. A teremtés kezdetétől a végéig, ez csak a megszerzési vágy vizsgálata, szemben az adakozóval, a forrással, a Teremtővel.
Ezeket a vizsgálatokat részben a tudat alatt tesszük, a mi érzelmünk és a értelmünk alatt, mint egy felkészülés azokra a vizsgálatokra, amelyek később jönnek a megértésben és az érzésben. Hasonlóan, ahogy látjuk a kis gyermeknél és látjuk magunkkal kapcsolatban is. Mi keresztülmegyünk számtalan cselekedeten és különféle számításokon, és jelen vagyunk ezekben, addig, ameddig hirtelen elkezdjük érezni, hogy megjelenik egy új szintű érzékenység, egy új szintű vizsgálat, és ekképpen emelkedünk a következő szintre.
De később, ez az újdonság eltűnik, hozzászokunk mindehhez, és ez által a szokás elveszti az izét. Mi ismét megpróbálunk előre törni, amennyire csak lehetséges, addig, ameddig az elismerés hiányának az állapotából ismét megszületnek új érzések és következtetések. A legfontosabb vizsgálat az, hogy ki fog uralkodni, a Teremtő vagy a Fáraó, a “bot” vagy a “kígyó”, melyiket válasszuk. Természetesen mindenki egyetért azzal, hogy egy új természetet kapjon, az adakozás természetét, de hogy lehet ezt elfogadni?
És itt jelenik meg a harc a Fáraó és magam között, és Moshe vagy Áron között magunkon belül. A küzdelem lényege az, hogy miért kell, hogy erőfeszítéseket fektessek be? Ha mondják, hogy ez nem az én erőmből fog megváltozni, vagy, hogy semmilyen erőfeszítés nem segít, akkor miért próbáljam egyáltalán?
De, egyrészről, mondva van, hogy “ha én magamért nem teszem meg, akkor ki teszi meg ezt nekem?” vagy, hogy “erőfeszítéseket tettem és találtam”! A probléma az, hogy az ember nem képes eljutni arra az érzékelésre, hogy a változásnak belülről kell megtörténnie. És akkor a változás segítségével, ő képes lesz új számításokat végezni.
És ebben a változásban, az ember teljesen függővé válik a Felső Kegyelemtől: hogy a belső változás megtörténik benne, vagy sem. De egyébként is, dolgoznia kell, és ebben a munkában elégedettséget kell, hogy adjon a Teremtőnek, azért hogy Ő engedményt adjon…
De valójában, ez úgy jön ki, mint az “erőfeszítéseket tettem és találtam”! Azaz, a kérésünk nem kérés, hanem vizsgálat: mennyire vagyunk a munkában, amely két részre oszlik “fele a felének.” Felét az embernek kell elvégeznie, és a másik felét a Fény teszi, amely felülről érkezik, és korrigál minket.
A bot, amelyet tilos ledobni a földre, hogy ne változzon kígyóvá, ez jelenti azt, hogy mi nem vagyunk képesek lemondani a tudásunkról. Éppen ellenkezőleg, mi magasra kell helyeznünk a tudásunkat. És az értelem feletti hitet jelenti, a munkát az értelmünk felett, amennyire csak lehet, azért hogy a Fény felfedeződjön és korrigáljon minket.
BS
