Ne feledd: amikor ledobjuk a botot, az kígyóvá válik.
Kérdés
Hogyan kell nekünk felkészülni az Arava-i kongresszusra, úgy hogy le tudjuk nullázni magunkat?
Válasz
Először is neked meg kell vizsgálnod, hogy mit jelent “teljesen lenullázni magad”: megszűnni, létezni? Mi marad akkor?
Az “Én”, ez az én értelmem és az érzelmem, az agy és a szív. Ha elveszik tőlem ezeket, csak az állati testem marad, és akkor hogyan tovább? De az értelem és az érzelem nem tőlem függ. Így születtem, ilyen oktatást kaptam, megformáltak engem egy bizonyos módon. De ha ez valóban én vagyok, akkor miről kell, hogy lemondjak itt? Hol van az “Én”, amelyet el kell, hogy töröljek, lenullázzak?
Ha te nem érzed ezt az”Énedet” jelenleg, akkor nincsen, mit eltörölj. De ha te utánamész annak, hogy hozzátapadj a Teremtőhöz a csoporton keresztül, – mint ahogy írva van – : “A teremtés szeretetétől a Teremtő szeretetéhez” akkor felfedezed benne a taszítást és a gyűlöletet, pontosan ebben kell, hogy nullázd magad. Akkor az “Én” felfedezi az ő valódi értelmét, amelynek ellenáll és nem akarja ezt az összekötetést.
Ez a törés ereje, amely el van rejtve bennem, a “Resimó”, amely a törésből származik. De ha nem fektetsz erőfeszítéseket, akkor ezt nem fedezed fel. Lehetséges, hogy nem mész be Egyiptomba, vagy te már ott vagy, de egyelőre “a bőség hét éve “, még nem ért véget. Egyelőre te élvezetet kapsz a közös étkezésektől, a barátok gyülekezetétől, a kellemes környezettől. Szeretsz mindenkivel együtt lenni és szereted a barátokat.
De miután véget ér “a bőség hét éve”, elkezdenek felfedeződni a bajok, problémák, viták, súrlódások. De ha az ember nem szalad el ezektől, hanem megérti, hogy mindezeket szándékosan tették elé, azért hogy érezze a taszítást, a gyűlöletet és a zavart a környezete iránt, de ő mégis megpróbál ezek fölé emelkedni, akkor ő egy olyan pillanathoz ér (ha ő addig nem menekült el az útról), ahol elkezdi megérteni a fontosságot és megérti, hogy nincs más választása, és ez így kell, hogy legyen.
Akkor ő már a Fáraó előtt áll. Ez egy belső munka, kívülről úgy tűnik, hogy senki sem lát ebből semmit. Ez az egész időszak az erőfeszítések befektetése, és a beismerése annak, hogy ő nem tud tenni semmit, mivel a Teremtő az, aki feltárta számára a törés erejét, amelyről írva van: “Gyere Fáraóhoz, mert én megkeményítettem a szívét”.
A Teremtő megmutatja az embernek, hogy ő mennyire gyenge és nem képes elviselni azt a kérést, hogy szeresse a barátokat. Ő már nem tudja mit is kellene, hogy tegyen, és mindenre kész, csak hogy, elérje a barátok szeretetét. Ő hajlandó keresztül menni az “Egyiptomi tíz csapáson”, ő képes átkelni a Vörös- tengeren, és képes teljesíteni a feltételeket a kölcsönös garanciára, hogy megkapja a Reformáló Fény erejét, – amelyet a Tórának nevezzünk – csak azért, hogy korrigálja magát és elérjen a barátok szeretetéhez, és rajtuk keresztül a Teremtő szeretetéhez.
Ti eltudjátok képzelni, mennyi támogatást és aggódást kell, hogy kapjon a személy a környezettől és felülről, azért hogy ne meneküljön el az egójával együtt, amely egyre erősebbé válik benne?
Neki látnia kell, hogyan teremtette meg a Teremtő egyiket a másikkal szemben, ahogy, a bot és a kígyó egymással szemben úgy van az adakozás és egoizmus egymással szemben, és nincsen semmi a kettő között. Vagy az egyik létezik, vagy a másik.
BS
