Ultra érzékeny érzékelője a körülvevő Fénynek
Minden csak a szándéktól függ. Bárki kinyithat egy könyvet és tanulhat – egy filozófustól egy olyan emberig, aki a könyvet az első alkalommal látja, és nem ért belőle egy mukkot sem. De mindenki a saját módján fogja azt magyarázni, amilyen módon akarja.
A különbség köztünk és mások között: az okosok és a buták, a tudósok, történészek, filozófusok, és konyhafőnökök között, abban van, hogy ha kinyitjuk a könyvet, olyan módon akarjuk magunkat behangolni, hogy az megengedje nekünk, hogy belehatoljunk. Azt szeretném, hogy a könyv magamról beszéljen, szeretném a világomat feltárni benne.
És a külső olvasók nem ezt teszik; nem látnak a nyomtatott betűkön túlra, az emberi bölcseletet keresik bennük. És ezért a szövegek mindenféle tanulmányozására folyamodnak: amit a mi világunk kifejezéseivel és fogalmaival beszélnek róla, milyen történelmi események közben, milyen stílusban írták őket – amennyire a hétköznapi anyagi elme képes azt felfogni.
A különbség a belső és külső olvasás között a szándékodban van, hogy belehatolj a szövegbe, és feltárd magad, a belső életed benne. De nem hibáztathatod az embereket azért, mert külsődlegesen közelítik meg a könyveket (A Zohár könyvét, az Ari munkáit, és így tovább). Mivel egy belső szükség, hogy feltárják a belső világot, még nem fejlődött ki bennük.
A szívben található pont még nincs jelen, a kezdőpontja a korrekció vonalának és a spirituális feltárulásnak. Ha nincs meg ez a vágyad, nem vagy képes feltárni azt.
Amikor megvan az első pontod, a körülvevő Fény már hozzá képes ragadni. Még mindig nem képes belehatolni, csak körülveszi azt minden oldalról, de emiatt még már nem vagyunk képesek nyugalmi állapotban lenni. Azt érezzük, hogy Fény erőinek mezőjében létezünk, ami megráz és belök minket.
Ha nincs meg ez a pontom, nem érzek semmilyen mezőt, Fényt vagy folyást, és úgy érzem, hogy minden rendben van. De mihelyst a Fény elkezdi ingerelni ezt a pontot, egy probléma jelenik meg és folytatjuk…
Tehát hogyan tud a Fény valamit belökni, ha az abszolút nyugalmi állapotban van? Ez helyes, de ami lényeges az egy informális gén, ami két részből áll: Resimó de Hitlabsut (információ a jövendőbeli Fényről) és Resimó de Aviut (információ a vágyról). Ez két különböző fokozathoz tartozik, és emiatt egy különbség érezhető közöttük; a különbség a deltában van, ami elkezd feltárulni és ide-oda lökdös minket. Ez elveszi a szellemi békémet és nyugalmamat, és azt követeli tőlem, hogy megvalósítsam ezt a Resimót.
De ha egy embernek még nincs meg ez a deltája, ő kinyit egy könyvet és úgy olvassa azt mint egy regényt, ami a történelemről és a földrajzról beszél. Ilyennek látják az emberek a kabbalista könyveket, különösen a Tórát.
Ha a személynek van szívben található pontja, amire a Fény van hatással, be kell irányítania magát a Fény felé, hogy az erősebb hatással legyen. Ez a munka teljes lényege.
A Fény mindig nyugalomban van, és a hatása csak az én érzékenységemtől függ. Ezért kell keresnem a módjait, hogy felnöveljem az érzékenységemet a Fényre, és semmi másra. A Kabbalisták itt egy tanácsot adnak nekünk: az erőfeszítés növelését mennyiségben és minőségben. A Kabbala egész bölcseletének meg az illető számára egy olyan tényezővé kell válnia, ami egyre inkább érzékeny a körülvevő Fényre.
Ez a munka egészen a korrekció végéig folytatódik, mert a körülvevő Fény a Fény a következő, magasabb szintről, ami mindig közelebb vonz minket hozzá.
CST
