Parancsolat: “Szeresd felebarátodat…”
Nem könnyű elérni a megértését annak, hogy a legfontosabb dolog számunkra a „Hissaron”(hiány), hogy éjjel-nappal, jót és a rosszat, mindent ehhez viszonyítva mérjünk.
Ha van hiányosság, akkor az jó, és azt hívjuk, “nappalnak”. Ha nincs hiányosság, azt hívjuk, “éjszakának””. Így kell mindig ellenőriznünk magunkat. Ez teljesen ellentétes azzal, amit megszoktunk, mert nem egyezik meg a mi megszerzési vágyunk érzékelésével, hanem az adományozás irányába mozdul el, a Szentség felé.
El kell képzeld magadban, hogy a király előtt akarsz állni szüntelen, és a kedvében akarsz járni, adakozni szeretnél neki .. De mit tudsz adakozni? Mi az, amit Ő kedvel, és adakozásnak tekinthető a Számára?- Nekünk felül kell vizsgálnunk, hogy mit is élvez a Teremtő.
Minden cselekedet, amelyet a Teremtő élvez, azt Mitzvot-nak (Parancsolatoknak) nevezzük, és végre hajtjuk őket a Reformáló Fény a segítségével, amelyet “Tóra” –nak nevezünk. Az összes Mitzvot, a teremtmények közötti kapcsolatokban nyilvánul meg, és ezért van az, a parancsolat, hogy “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, amely egy nagy összefoglaló szabály a Tórában. Ezt hívják az általános vágy korrekciójának a Tóra útján, mert a Tórában levő Fény korrigál minket. Így megérthetjük az összes cselekedetből, amelyek segítségével mi összekapcsolódunk egymással, hogy hogyan születhet meg köztünk egy hatalmas adakozás, az úgynevezett kollektív edény, az Egyetlen Lélek.
Az erre való sóvárgást, nevezzük úgy, hogy „nappal”, valamint a kapcsolatokban való cselekedeteket, nevezzük Mitzvot-nak. Az általános tulajdonság, amely ebben feltárul, az adakozás tulajdonsága. Masach-nak (Szürőnek) nevezzük azt, amin a Ohr Hozer (Visszavert Fényt) vissza tükröződik amelyben felfedezhetjük a „házigazda” élvezetét, és magát a „házigazdát”, a Teremtőt. A Forma egyezés értéke szerint, felfedezzük fel a Ohr Jashar-t (Közvetlen Fényt), a Visszaverő Fényben. Ez az ahogy mi előre haladunk.
BS