Odaadás és szeretet a gyűlölet felett
A mi teljes munkánk a szinteken keresztül való felemelkedés, minden szint teljesen le van vágva az előző szintről. Ez a létra, ami a világ egy pontból való kiterjesztése idején keletkezett fentről lefelé. A felsőnek a Malchutja az alsónak a Keterévé válik.
Ez a átváltozás a mi anyagunkban, olyan alapvetően nagy változás, hogy mi nem értjük meg önmagunkat sem egy ideig, amikor átlépünk egyik állapotról a másikra. Mert az összes állapot megszületése, a Fény átváltoztatása által történik, amely felébreszti a megszerzési vágyat, – és mind a Fény, mind a vágy – új szinteket szülnek, új állapotokat.
Mi ezeken az új szinteken belül vagyunk, és az előző állapotokból nem maradt meg semmi a Resimón kívül, amely oka volt az előző állapotnak. Ez ugyancsak el van rejtve. Ez azt jelenti, hogy új spirituális állapotban nincs semmi a korábbi állapothoz a képest.
Mi úgy érezzük, hogy ez az, ami megtörténik még a spirituális világba belépés előtt. Nekünk formaegyezésbe kell kerülnünk ezekkel az állapotokkal, amelyeken átmegyünk, tanulnunk kell tőlük, hogy megtudhassuk mi is valójában a spiritualitás, amikor átlépünk az egyik világból a másik világba. Mindegyik szint mintha egy önálló világot jelentene.
A probléma az, hogy minden egyes szint két részből áll: a megszerzési vágyból és az adakozás vágyból, amelyek ellentétesek egymással, – a jobb és a bal vonal- mindegyik az ő héjával, kérgével (Klipa). Nekünk össze kell kötnünk ezeket, behúzni a középső vonalra és irányítani, majd föléjük emelkedni.
Amikor kiterjedésünk felülről lefelé halad, a következő irányba megy ez végbe: a Hochma (jobb), azután a Bina (bal), és a Dat (alul, közepén) van. Ez a háromszög tárul fel, amikor alulról felfelé emelkedünk, akkor van a Hochma (jobb), a Bina (bal), és azután a Keter (Korona, felette a közepén), ahova fel akarunk emelkedni. Minden alkalommal, amikor fel akarunk emelkedni a Hochma (bölcsesség) és a Bina (megértés) azaz, a Hesed és a Gvura (hősiesség) eredményeképpen, a félelem és a szeretet által.
És mindig problémát jelentett, hogyan lehetne két írás, amely ellentétes egymással, és jön a harmadik, amely döntést hoz. A harmadik írás fentről jön, mint a Teremtő felfedezése. Miután az ember látja, hogy ő nem képes választani a két írás között.
Tehát ez, mint a félelemben, mint a szeretetben is odaadást kíván. A félelemben az odaadást nehezebb megszerezni, mint a szeretetben. A szeretet megszerzi a lelket, és egy irányba dolgozik vele. Ha én szeretek valakit, én odaadom magam és sóvárgok a kapcsolódásra. A mi világunkban azt szeretjük, amit a megszerzés iránti vágyunk szeret.
De a spiritualitásban én szeretek valakit, akit egyébként az egoizmusom gyűlöl, amelyről írva van:”A szeretet befed minden bűnt “. Tehát a spiritualitásban is nehéz odaadásban lenni, de a gyűlöletben teljesen lehetetlen.
A gyűlölet az odaadásban azt jelenti, hogy én a megszerzési edényemet felhasználom az adakozás érdekében. Akkor hogyan lennek én képes elfogadni az összes ellenségemet a világból, akiket gyűlölők, és akik gyűlölnek engem, hogy lennék képes arra, hogy teljes bőséget kínáljak nekik, többet mint amit én megkapok, többet mint azok az emberek, akiket én szeretek. Hogyan lehetséges ez?
Ez csak úgy lehetséges, hogyha egy másik cél van előttem, ami igazol engem. Hogyha a cselekedet maga a cél, hogy adakozzak az említett emberek felé, és ez szinte lehetetlen. Hogy felemelkedjek az önmagam hasznára irányuló számításból, egy másfajta számítás alapján, akkor ennek kemény, kíméletlen számításoknak kell lennie.
Mi fokozatosan haladunk előre, bár lehet, hogy nem a Fény útján, amely a legrövidebb és legkellemesebb, hanem a hosszú út által, amely a szenvedést is magába foglalja, és ez úgy van nevezve, hogy “a föld útja”. Végül is mi a célhoz érünk, mert a mi összes cselekedetünk a Felső Fény által működik, és kompenzálja az erőfeszítésinket.
Tehát, akkor is, ha a munkának szeretetben és félelemben is kell lennie, az bekapcsolódik es kikapcsolódik, amíg el nem kezdjük látni mind a kettőt, attól függ, hogy melyik szinten. Mindaddig így lesz, ameddig a félelem ugyancsak odaadásba kerül, mint a szeretet.
BS
