A közöny rosszabb, mint a gyűlölet
A gyűlölet elválaszthatatlan a szeretettől. Ennek az alapelvnek belém kell ágyazódnia, hogy a programom legyen a világgal való viszonyomban, amin keresztül mindenre tekintek. Ilyen formán, mindig a középső vonalon leszek, a Tifferet középső harmadában, a Klipat Nogában, a szabad választásom helyén.
Egyébként nem tudom beorientálni magam és nem tudom, hogy hol vagyok: az adományozás vagy megszerzés területén, vagy teljes ködben. Egészen addig, míg meg nem formálok két ellentétes vonalat, nem vagyok a világban, ami egy valóság lehet.
Tehát sok felemelkedésen és lesüllyedésen megyünk keresztül, egészen addig, amíg el nem kezdjük megérteni a gyengeségét annak, hogy csak a jobb vagy csak a bal oldalban vagyunk. Ha csak a jobb oldalon vagy csak a balon vagyunk, ez egoista állapotot jelent, Izmael vagy Ézsau klipáját.
És ha azért vagyok a jobb oldalon és a balon, hogy összekössem őket, és föléjük emelkedjek, hogy a jobb mindig egy kicsit magasabban legyen, mint a bal (ahogyan mindig hajlamom van a jobb felé), ekkor építem meg a középső vonalat.
De mindketten jelen vannak, és támogatják egymást. A két vonal ilyen rendszerén keresztül, lehetséges meglátni az adományozás fontosságát, a megszerzéssel összehasonlítva. És ha nincs megszerzés, hogyan tudjuk leellenőrizni ezt?
Ennélfogva a gyűlöletnek és a visszautasításnak léteznie kell. Egy olyan személy, aki nincs közeli kapcsolatban a barátaival, nem akar kapcsolódni, és mindig mellékvágányon marad, lehet hogy nagyszerű viszonyokat ápol a többiekkel, lehet hogy jó barát, csendes és nyugodt, de nem vonódik bele a munkába.
Másfelől, aki vitázik és lobbanékony és senkivel sem képes kijönni, képes lehet belső kapcsolatok kiépítésére a barátokkal. Nemcsak külső megjelenésük szerint kell számításba venni ezt a kritériumot, hanem mindenkinek magát kell megvizsgálnia belül.
CST
