Dr. Michael Laitman

Mikor elérkezünk az Egyiptomi száműzetéshez

A Kabbala: bölcselet, csak a belső munkáról beszél, a lélek korrekciójáról, és a Teremtő felfedezéséről a teremtmények számára. Ezért összes a történetekből fény derül a vágyak különböző formáira, amelyen keresztül nézzünk a világra. Az adakozó vágyat nevezzük „Izrael” –nek (Jásár – El). „Izrael száműzetésben” – az adakozó vágy, de megszerzési szándékkal. És „a világ nemzetei” ők az egoista megszerzési vágy.

Ha „Izrael” adakozási vágya száműzetésben van, akkor száműzetésben vannak a szándékok, mert megszerzőek, azaz adakoznak, de a megszerzés szándékával. Így a „haszna” Izraelnek sokkal nagyobb mint az egyiptomiaknak („Mitzrim”) a haszna, akik nincsenek száműzetésben, csak a saját tulajdonságukat hajtják végre, amik csak az egyszerű  megszerzési vágyak.

Ezért írva van, hogy mikor Izrael népe bement Egyiptomba, ők sokasodtak és meggazdagodtak, meghíztak, kaptak hagymát, fokhagymát, hús és a halat. Azaz, minden bőséget megkaptak, minden beteljesülést amit akartak. Mivel dolgoztak az adakozásban a megszerzés szándékával – ők használták az adakozás erejét, annak érdekében, hogy profitot szerezzenek önző módon. Természetesen ők sikeresebbek, mint a „világok nemzetei”. Ezt hívjuk úgy, hogy Izrael „bekeveredett” más nemzetek közé és megtanulta azok cselekedeteit és így sikeresebbé vált, mert tudta, hogy hogyan kell használni az adakozási vágyat, a megszerzés szándékával.

Ezért nagyon nehéz nekik, hogy elhagyják az egót, és ez egy különleges hozzáállást követel. Szükséges egy különleges erő, ami kihozza Egyiptomtól az adakozó egoista vágyat, a vágyat, amely annyira jövedelmező a Fáraónak, aki nem képes megkapni ugyanezt a saját népétől – az egyszerű egoista vágy élvezetét.

Izrael, ugyanakkor, dolgozik az adakozásban a maga számára, és használta a spirituális erőt is, azért, hogy megtöltse a fizikai vágyait a fáraónak. Mi több természetesen az ego nem akarja elveszíteni őket – ő a legfontosabb eszközé váltak a kitöltéshez, amelyet nem helyettesített semmi.

Ha nincs semmi, amit élvezhetek, akkor jobb, ha meghalok. Akkor, hogyan lehet egy ilyen esetben leválasztani Izrael vágyát az egótól? Ők két korrekción mennek át: mivel ők dolgoznak az adakozásban, a megszerzési vágy szándékával – ezek nem az egyiptomiak, hanem adakozó vágyak, amit megtanultak, ezért alacsonyabbra esnek, mint az egyiptomiak. Egyiptomiaknak nincs lehetőségük használni az adakozó erőt egoista kitöltésére.

Minden attól a pillanattól kezdődik, amikor Egyiptom királya meghal, és ugyanazok a vágyak, amelyek dolgoztak az adakozás javára, most hirtelen érzik, hogy nincs kitöltés. Már nincs miért dolgozni – a királyuk halott, eltűnt!  Azaz, nem érzik, hogy miért tanulnak és dolgoznak. Nem látják többet, a jutalmat.

Akkor „és akkor Izráel fiai felkiáltottak a munka súlya alatt.” Korábban tudták, hogy miért dolgoznak, habár keményen dolgoztak, és egoista nyereséget kaptak. Az ego hűséges szolgái voltak, és nem akartak semmit azon túl. Most hirtelen kezdődik a kemény munka, de nem látható a cél! Mi nem érezzük többet ízeket az önző adakozásban – ez nagy segítség a Teremtőtől. A fejlődés elérte azt a határt, ahol már nem tudunk élvezetet kapni az önző adakozásból, és mi kétségbeesve felkiáltunk.

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

79 queries in 1,071 seconds.