Dr. Michael Laitman

Mikor elérkezünk az Egyiptomi száműzetéshez

A Kabbala: bölcselet, csak a belső munkáról beszél, a lélek korrekciójáról, és a Teremtő felfedezéséről a teremtmények számára. Ezért összes a történetekből fény derül a vágyak különböző formáira, amelyen keresztül nézzünk a világra. Az adakozó vágyat nevezzük “Izrael” –nek (Jásár – El). “Izrael száműzetésben” – az adakozó vágy, de megszerzési szándékkal. És “a világ nemzetei” ők az egoista megszerzési vágy.

Ha “Izrael” adakozási vágya száműzetésben van, akkor száműzetésben vannak a szándékok, mert megszerzőek, azaz adakoznak, de a megszerzés szándékával. Így a „haszna” Izraelnek sokkal nagyobb mint az egyiptomiaknak (“Mitzrim”) a haszna, akik nincsenek száműzetésben, csak a saját tulajdonságukat hajtják végre, amik csak az egyszerű  megszerzési vágyak.

Ezért írva van, hogy mikor Izrael népe bement Egyiptomba, ők sokasodtak és meggazdagodtak, meghíztak, kaptak hagymát, fokhagymát, hús és a halat. Azaz, minden bőséget megkaptak, minden beteljesülést amit akartak. Mivel dolgoztak az adakozásban a megszerzés szándékával – ők használták az adakozás erejét, annak érdekében, hogy profitot szerezzenek önző módon. Természetesen ők sikeresebbek, mint a “világok nemzetei”. Ezt hívjuk úgy, hogy Izrael „bekeveredett” más nemzetek közé és megtanulta azok cselekedeteit és így sikeresebbé vált, mert tudta, hogy hogyan kell használni az adakozási vágyat, a megszerzés szándékával.

Ezért nagyon nehéz nekik, hogy elhagyják az egót, és ez egy különleges hozzáállást követel. Szükséges egy különleges erő, ami kihozza Egyiptomtól az adakozó egoista vágyat, a vágyat, amely annyira jövedelmező a Fáraónak, aki nem képes megkapni ugyanezt a saját népétől – az egyszerű egoista vágy élvezetét.

Izrael, ugyanakkor, dolgozik az adakozásban a maga számára, és használta a spirituális erőt is, azért, hogy megtöltse a fizikai vágyait a fáraónak. Mi több természetesen az ego nem akarja elveszíteni őket – ő a legfontosabb eszközé váltak a kitöltéshez, amelyet nem helyettesített semmi.

Ha nincs semmi, amit élvezhetek, akkor jobb, ha meghalok. Akkor, hogyan lehet egy ilyen esetben leválasztani Izrael vágyát az egótól? Ők két korrekción mennek át: mivel ők dolgoznak az adakozásban, a megszerzési vágy szándékával – ezek nem az egyiptomiak, hanem adakozó vágyak, amit megtanultak, ezért alacsonyabbra esnek, mint az egyiptomiak. Egyiptomiaknak nincs lehetőségük használni az adakozó erőt egoista kitöltésére.

Minden attól a pillanattól kezdődik, amikor Egyiptom királya meghal, és ugyanazok a vágyak, amelyek dolgoztak az adakozás javára, most hirtelen érzik, hogy nincs kitöltés. Már nincs miért dolgozni – a királyuk halott, eltűnt!  Azaz, nem érzik, hogy miért tanulnak és dolgoznak. Nem látják többet, a jutalmat.

Akkor “és akkor Izráel fiai felkiáltottak a munka súlya alatt.” Korábban tudták, hogy miért dolgoznak, habár keményen dolgoztak, és egoista nyereséget kaptak. Az ego hűséges szolgái voltak, és nem akartak semmit azon túl. Most hirtelen kezdődik a kemény munka, de nem látható a cél! Mi nem érezzük többet ízeket az önző adakozásban – ez nagy segítség a Teremtőtől. A fejlődés elérte azt a határt, ahol már nem tudunk élvezetet kapni az önző adakozásból, és mi kétségbeesve felkiáltunk.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,746 seconds.