Otthonunk felépítése
Baál HaSzulám, “A Zohár könyvének előszava” című cikkében a 26. pontnál írja: Az illető szintén nem hajt végre semmit az építés során, csak azokat a részleteket, amit a tervben előzetesen elrendeztek előtte. Így nincs egyetlen apró rész sem, ami ebben a világban generálódik, ami nem az Ein Szofból terjedne ki, az első állapotából a lelkeknek. És az Ein Szofból kiterjed az Acilut világába, azaz különösen ahhoz a dologhoz kötve, amit valójában ez a világ generál. És az Acilut világából, a generációk kiterjednek a BYA három világához, ahol a generáció tényszerűen megjelenik, ahol már nem Istenség, és teremtménnyé válik, és a Jecira és Asszija világáig, mígnem az alacsonyabbhoz is kiterjed ebben a világban.
Csak egyetlen dolog lett megteremtve: egy vágy. A teremtett lény létezik ebben a vágyban és érez, gondol és megért benne. Minél nagyobb valakinek a vágya, annál többet képes érezni és megérteni. Minél választékosabb a vágy, annál több módja van neki, hogy a világot felfogjuk.
Ha a teremtett lény vágya olyan módon maradt volna, ahogyan meg lett teremtve, nem lett volna képes semmit sem érezni. Ez a közvetlen Fény négy fázisának az eredménye. A fejlődésünk akkor kezdődik, amikor a Fény elkezd hatással lenni a vágyra, ami meg lett teremtve, mint létezés a hiányból. Egész úton, a vágy a Fény által fejlődött és kap tőle tulajdonságot és változást, és cselekvésre kényszerül általa. A Fényben ott van a teremtés gondolata, tehát amikor a vágy meg lett teremtve a Fény által, ez a gondolat gyakorlattá vált benne.
Amikor a vágy fejlődött, elkezdett különféle benyomásokat kapni a Fényből, ami megszerzéssé vált. Megszerez, érez, megért és válaszol. Minden cselekedete a Fénynek a vágy változásainak mechanizmusát kezdte el: Magába szívta azt még egyszer és még egyszer, érezte és számos alkalommal válaszolt.
Valójában a Fény fix helyzetben van, és nem mozog. Csak ilyen módon mutatja meg magát a vágynak. A vágyban van, ahol minden változás helyet foglal, egészen addig, ameddig „meg nem fordul” olyan sokszor és olyan sok változást hajt végre, hogy megáll és elkezdi a visszavezető útját. A Fény egy abszolút nyugalmi állapotban van és teljesíti a belső tervét, ami az, hogy a vágy visszatérjen a forrásba, de úgy, hogy ő maga szeretne visszatérni abba a pontba, ahol a Fény megszülte őt, és igazolja a teremtését. Így igazolja és megérti a Fényt.
Az egész út a mi világunkba és visszafelé a Fény eszközeivel történik. Amikor a Fény a vágyra ragyog és elvonódik tőle, kiterjed fentről lefelé. Ekkor a Fény az ellentétes cselekedetet hajtja végre, és a teremtett lény közelebb kerül hozzá, de ezt már tudatosan teszi, vissza akar térni a Fénybe, azaz hasonlítani akar rá. Ekkor megkapja a körülölelő Fényt, ami segíti őt, és folyamatosan szeretné elérni a belső Fényt ehelyett, más szavakkal szeretne olyanná válni, mint Ő.
A szabad akaratomnak megfelelően, a Fény hatással van rám és megváltoztat engem. Ekkor én elérem a formaegyezőséget és a belső Fény kiterjed bennem. Ez az adományozásom szintje. Tehát egy távolságból, a megszerzésvágy visszatér a Fénybe, és belefoglaltatódik abba.
Így érjük el a Teremtő kezdeti tervét és aztán általános részeit is a „tervnek”. A „terv” maga az Acilut világában van, és mi a BYA világaiban vagyunk, annak kitöltésével foglalkozva, a vágy anyagának korrekciójában. A személy, mint egy építész építi fel az otthonát, és eléri az irányítást az edénye fölött.
CST
