A jó kapcsolatok aranybányája
Kérdés
Példát adtál, hogy egy integrált társadalomban, miközben egy csésze teát iszom, először biztosnak kell lennem benne, hogy mindenkinek van teája. Hogyan kellene ezt értenem?
Válasz
Azt a példát adtam, hogy a világ fele éhen hal, miközben a másik fele a kétharmadát kidobja annak amit fogyaszt. Miért kellene ilyen világban élnünk? Nem innen származik a terror, minden probléma és háború, és az energia értelmetlen pazarlása, vagy a természet szennyezése?
Kérés
De most ha egy pohár vizet akarok inni, akkor hogyan kell cselekednem a példádnak megfelelően?
Válasz
Tanulmányozzuk, hogy hogyan foglalkozzunk egymással a csoportunkon belül. Ezután továbbmegyünk a csoportról a nemzetekre, és elkezdjük felépíteni a kapcsolati rendszereket közöttük, ami megengedi nekünk, hogy egy kiegyensúlyozottabb élet felé haladjunk.
Nyilvánvaló, hogy ha egy pohár vizet öntesz magadnak, akkor megkérdezed, hogy akarnak-e inni akik körülötted vannak. Nem mész az utcára vizet osztogatni. A víz úgy fog oda eljutni, hogy különleges rendszereket építünk majd erre.
De szeretném, hogy ott legyenek ezek a rendszerek! Miután néhány kis változás megjelent bennem, valamiféle megértés, amit a tanfolyamon sajátítok el, és a gyakorlati tanulmányok után, egyetértek vele, hogy a társadalomnak jobban egyensúlyba kell kerülnie és el kell érnie egy többé-kevésbé azonos életszínvonalat.
Első állomásként, rendezzük el, hogy mindenki megkapja a szükséges ellátást: X, Y, Z. Kitűzünk egy célt, hogy öt éven belül mindenkinek fedelet adunk a feje fölé, teljes ruhatárat, ételt, és mindent ami szükséges az otthonába.
Mindezt a feleslegre alapozzuk, mert ha elvégezzük a számítást, kiderül hogy 90%-kal több vagyonunk van, mint amire szükségünk van. Ha szeretlek téged, akkor jöhetsz, és a fél ruhatáram elviheted a szekrényemből. Hidd el, hogy nem fogom azt sajnálni. Vagy kaphatok 10%-kal kevesebb fizetést valaki más javára, és szintén nem fogom sajnálni.
Az ilyen rendszereket kormányzati és világméretekben kell kiépíteni, de nem erőszakosan, nem kényszer hatására, hanem felkészítő oktatással. A bolsevikok már megpróbálták ezt erővel kikényszeríteni, és mindenki tudja, hogy mi lett az eredménye. Ezért az embereknek először oktatást kell kapniuk, hogy elnyerjük a támogatásukat mindahhoz, amit csinálunk.
Minden egyes alkalommal meg kell mutatnunk a pozitív eredményeket, amiket elérünk: ahol azok a gazdagok vannak, akik áldozatot vállalnak másokért, ahol a szegények vannak, akik megkapják a dolgokat, hogy minden milyen kiegyensúlyozottá válik, és mindenki mennyire boldog.
A kölcsönös gondoskodásnak köszönhetően képesek leszünk megszabadulni azoktól a felesleges dolgoktól, amikre senkinek sincs szüksége. Nem fogunk több ezer felesleges gyógyszert termelni, amiket most azért gyártanak, hogy valaki személyes bankszámláján növeljék a nullákat, megmérgezve ezzel az emberiséget.
Miért kell eldobnunk olyan hatalmas összegeket a fegyverkezésre, a hadseregre és ilyesmikre? Számos dolog van, amit most kell kijavítanunk, hogy elértük ezt az új korszakot. Nem leszünk képesek már ilyen módon folytatni. A válság olyan állapotba sodor minket hogy meg kell húznunk a nadrágszíjat. Nem lesz meg az eszközünk rá, hogy támogassuk a burjánzó egoista rendszereket, amiket kiépítettünk. Ezért ver minket válság, és kezdünk csődbe menni.
Együtt kell megmutatnunk ezt: hogy milyen kárt okoz nekünk a gondoskodás hiánya egymás felé és milyen kincs tárul fel előttünk, ha jó kapcsolataink vannak, egy aranybányája a jó kapcsolatoknak.
Viszont először is, az integrált oktatásra van szükség. Nem az a történet lényege, hogy újra elosszuk a felesleget és megszabaduljunk a hiányoktól. A lényeg az, hogy van egy belső irányultság, ami létezik és elhozott minket az egység szükségességéhez. Az hálózat, ami összekapcsol mindannyiunkat, feltárul; rákötelez minket hogy ilyesféle kapcsolatokban legyünk.
Ebből az okból kifolyólag, a közös globális válság a tevékenységeink minden szintjén megjelenik, mindenben, ami összeköt minket egymással. A válság a hiányát jelenti az emberek közötti helyes kapcsolatnak. Ez a magyarázat minden különálló válságra: a családban, az oktatásban, a kultúrában, mindenben és persze a gazdaságban is. Mindannyian szenvedünk a közöttünk levő hibás kapcsolatok miatt.
Ezek a válságok, amik a külső kapcsolatban vannak egymás között, nem fognak fejlődni, egészen addig, amíg őszintén beléjük nem fektetünk, és bizalmat nem építünk egymás felé. Csak akkor leszünk képesek kifejleszteni a rendszereket, amik az egyensúly felé vezetnek minket.
Látjuk, hogy van egy globális, integrális forma, ami feltárul a külső világunkban, éppen úgy mint a belső állapotainkban. Ez azt jelenti, hogy sehová sem tudunk elmenekülni. Nem véletlen, hogy belementünk ebbe a válságba; már nem vagyunk képesek egyszerűen a természet nyomása alatt fejlődni.
Most olyan helyzetbe hatoltunk bele, hogy ameddig az emberek nem kezdenek a saját gonosz hajlamuk felfedezésére gondolni, a változás mellett dönteni, és élet-halál kérdésként látni ezt, ameddig ez meg nem történik, nem fog egyet érteni az új oktatással. Meg kell látnia, hogy van kiút és egy új módon kell oktatnia magát és meg kell építenie az új rendszereket.
Ekkor elkezd keresni, hogy mi segítheti őt ebben? Ezen a ponton mindenkinek meg kell találnia a megfelelő embert erre; a pszichológusokat, akik azt fogják tanácsolni, hogy csoportban dolgozzanak, szociológusokat, politológusokat, pedagógusokat, oktatókat, és edzőket.
Ilyen rendszereket kell építenünk, így egy ember elkezdi megérteni, hogy a változás szüksége az elnyert tudástól függ és tudni fogja, hogy hogyan valósítsa meg ezeket a változásokat a gyakorlatban. Ezért szükséges helyet szentelni az oktatásnak.
CST
