A születés előtti állapotban
Azért hogy megérthessük azt és megnyugodjunk a gyorsan változó modern világgal kapcsolatban, ismernünk kell a következőket: Milyen változásokon kell keresztülmennünk és miért kell megtenni ezeket a változásokat? Mi az értelme a jelenlegi sikertelenségnek mindenben amit teszünk? Mi az eszköz ami segíteni fog az új állapotba kerülnünk?
Tekinthetünk úgy a jelenlegi állapotunkra, mint egy születés előtt fázisra, ahol az anya aki megszül minket, az a természet, a belső és külső természetünk, ami nyomást helyez és rákényszerít minket arra hogy egy új állapotot elérjünk?
Ez az emberiség természetes fejlődésének a folyamata? Végül is, ha előre tudjuk ezt, akkor fel tudjuk gyorsítani a folyamatot.
Az emberek, akik a rabszolgaság idején éltek, nem tudták, hogy mi származik egy olyan társadalomból, ami szabadságot adna nekik. Azt gondolták, hogy a rabszolgaság volt a legkényelmesebb állapot, mivel nem kellett aggódniuk maguk felől. Felkészültem rá, hogy dolgozzam, ha valaki ételt és lakhelyet biztosít a számomra. És semmi másra nincs szükségem.
Erre gondolt az a személy akkor, amikor rabszolgává vált. Azt várta, hogy a gazdája gondoskodik róla, és készen állt rá, hogy dolgozzon neki. A gazdának érdeke volt a rabszolgának ételt, lakhelyet adni, normális feltételeket biztosítani az életéhez, és jó egészséget, mivel többet nyert, mint amit befektetett a rabszolgába. Így együtt léteztek a kölcsönösen hasznos feltételek mellett.
De hirtelen nyilvánvaló lett, hogy már nem hasznos a gazdájának olyan rabszolgát tartani, ami nagyobb befektetést jelent, mint a profit amit termelt. De mi lenne, ha megadnám neki a szabadságát, ahol megegyezünk benne, hogy mellettem marad és folytatja a munkát, és a munkájából megkapok egy százalékot: ez jobb mintha arra kellene gondolnom, hogy mindent biztosítanom kell neki.
A társadalom ilyen módon új fokozatra fejlődött. Még ma is valamiféle racionális fejlődés egy állomásán vagyunk egy új állapot felé. Akkor mért nem vagyunk képesek meglátni és eltervezni ezt az új állapotot?
Elég nagyszerű elménk van, és hatalmas tapasztalatunk az emberiség egész történelméből; tudományunk van, tudósaink, és egy nagyon fejlett világunk. Hirtelen miért váltunk kicsinnyé, szánalmassá, vakká, bármire is képtelenné, a nemzetközi bizottságaink és ügynökségeink, a kutatási intézményeink és egyetemeink, pszichológusok, szociológusok, közgazdászok és pénzügyi szakértők seregeinek ellenére?
Semmit sem tudunk kezdeni mindezekkel. Tehát miben szenvednek hiányt a tudósaink, hogy megtalálják a megoldást? Ez annyira reménytelen, hogy neked és nekem egy tanfolyamot kell elvégeznünk, hogy megtaláljuk a megoldást. Már nem tudunk tapasztalatokra támaszkodni, most mesterségesen kell tanulnunk ezt az új életet, amihez közelebb és közelebb kerülünk.
CST
