Egy kérés, mindenki számára
A Zohár Könyvének olvasása előtt meg kell vizsgálnunk magunkban, hogy mi a legfontosabb dolog a számunkra, és ezzel kapcsolatban intézni egy kérést. Ha helyes az önvizsgálatunk, a kérés bennünk mindig csak egy lesz, és mindenkiben ugyanaz. Tehát ez automatikusan megtörténik, és magától értetődő lesz. Hogyha az ember igazán mélyen megvizsgálja a legfontosabb dolgot önmagában, akkor ugyanahhoz a kéréshez érkezik el, mint többiek. Ezt nevezzük a”közösség imájának”.
Nekünk nem kell megkérdeznünk egymástól azt, hogy: “Mit gondolsz? Vagy: Mit kérsz?”. Sőt, még ha kifejezésre szeretnénk jutatani az imáinkat különféle szavakkal, vagy a belső érzéseinket, a belső vizsgálatban, valójában annak is egységesnek kellene lennie. Vagyis, belül érezzük a Hiányt, a szükséget az egyetlen közös képben. Ekkor erre a belső szükségletre, a hiányunkra, a vágyunkra, sóvárgásunkra, a Belső Éhségre – fogjuk hívni a ” közösség imáját.” Próbáljunk meg eljutni ide. Ott még inkább szükségünk lesz a Reformáló Fényre.
(BS)
