Az adakozás meleg hulláma
Kérdés
Ha úgy tűnik nekem, hogy én nem sóvárgom az életben az élvezetekre, akkor ez azt jelenti, hogy én hazudok magamnak?
Válasz
Te egyszerűen nem is tudod, hogy te mennyire függsz az élvezetek megszerzésétől, és azt sem hogy neked mennyire szükséged van, arra, hogy megszerezned ezeket. Te nem egy döntés alapján jutottál el oda, hogy: akarsz-e élvezetet vagy sem. Te most csak egyszerűen olyan állapotban vagy, hogy nem vonz téged éppen semmi élvezet.
De te ne gondold, hogy ez a te saját korrigált vágyad. Csak egyszerűen adnak neked, olyan érzéseket és gondolatokat, és a következő pillanatban pedig már minden megváltozik. Nekünk meg kell, hogy tanuljuk az ösztöneink kontrolálását, azért hogy meg tudjuk érteni és használni is tudjuk őket.
Ha az én szándékom az adakozás, úgy mint a Fénynek a szándéka, ha én kapcsolódni tudok a többiekhez a csoportban , hogy az adakozás megszerzésére jussak, és a csoport által a Teremtőhöz érjek, akkor képes vagyok is vagyok adományozni a Fénynek. Alapjában véve, az edényen és a Fényen kívül nincs is semmi. De én csak akkor tudok adakozni a Fénynek, csak ha ugyanazon a rezgésen vagyok mint Ő.
Ha én csak kapok, ez annak a a jele, hogy én olyan fejlettségi szinten vagyok, hogy a Fény teljes egészében kontrol alatt tart engem. De ha én legalább egy kismértékben az adományozásra is sóvárgok, akkor én már elkezdek nem egy viszonzó adakozásban lenni a Fény felé, hanem megkezdem a Fény magamba befogadását. Ha én adakozok, az adakozás érdekében, azaz ezzel viszonyulok a csoportban a másokhoz is , és a Teremtőhöz is, bár nem veszek még részt aktívan a feltárásban, ekképp én benne vagyok a Fényben, és nem teremtek semmilyen zavart a csoporton belül.
Mint egy golyó a tenger közepén, szabadon úszom, sem a víz tetején, sem az alján, hanem valahol középen, nem lesüllyedve az aljára. Ezért, még ha enyhén emelkedek vagy süllyedek is, nem egy idegen test vagyok.
De lehetséges, hogy én már tudnám használni az erőmet, vagyis a kapcsolatba tudnék lépni másokkal, azzal a szándékkal, hogy adakozzak. Akkor feltárul bennem a gyűlöletet mások felé, egy nagy kapni akaró vágy indul el a csoport felé, amelyet még nem is sejtettem, hogy bennem van – azelőtt.
Korábban az egoista vágy volt bennem az állati szinten, amelynek semmi köze a spiritualitáshoz. Azonban amikor kezdek hozzákapcsolódni a csoporthoz, először is én elveszítem magamat. Ez jelenti, hogy feljebb emelkedek a Bina szintjére, hogy adományozzak az adományozás felé (Hafec Hesed).
Ha én elkezdek dolgozni egy aktív módon a csoporton belül, akkor én elkezdem feltárni a csoport felé a gyűlöletet, a bennem rejlő gonoszt, az egómat. De ez valójában nem a csoport felé irányul, hanem maga az adományozás tulajdonsága felé, azaz, a Teremtővel felé. Mi több ez a feltárás csak nekem tárul fel, az én érzékelésemben létezik a csoporttal szemben. A csoport nem rajtam kívül létezik.. Ez az én saját feltárásom, amely feltárja előttem a Teremtővel szembeni viszonyomat.
Nekem úgy tűnik, hogy a csoporttal dolgozom, de valójában a Teremtővel dolgozom. A gyűlölet a balvonal, amit én legyőztem, és így elkezdek dolgozni az adományozás érdekében való megszerzésen.
Itt nem tudok semmilyen szintet kihagyni és végig kell, hogy menjek az összes szükséges lépésen. Ez elkerülhetetlenül a fejlődés létréja. A Teremtő elrejtésben van, ezáltal a csoport is kezdetben rejtve van előttem, és csak én létezek és a magam állatisága. Amíg nem emelkedem fel az állati szintről, hogy megértsem, hogy az adományozás forrása az igazi élvezet.
Tehát én felemelkedem az adakozás szintjére, hogy kapjak, majd fokozatosan áttérek az adakozás az adakozás érdekében szintjére, a nullától a száz százalékig. Itt minden a számításomtól függ.
(BS)
