Dr. Michael Laitman

Érdemtelenség az imában

Az Aravai kongresszus 3-ik leckéjéből:

A Kabbalisták azt mondják, hogy a Felső Fény teljes nyugalomban van, semmi sem változik, kivéve az ember. Amikor az ember változik önmagán belül, változnak benne a resimok (spirituális gén), és ha tudja, hogyan rendezze el a resimo-it, annak megfelelően változik meg a megszerzési vágya. Ezért semmi probléma, csak dolgozzunk önmagukon, együtt. Mi akkor tudjuk, hogy, hogyan kapcsolódjunk, hogy hogyan szervezzük meg a csoportunkat, hogy helyesen legyünk összekapcsolódva –ha mi érezzük benne azt, amit akarunk, ami a vágyunk . Ezek az alapvető eszközök, amelyeket nekünk a kezünkbe adtak, és nem kell ennél több.

Ha a Fény nem változik, és a resimó-nk állandóan felé közelit bennünket, akkor mi egyre és egyre inkább hasonlóakká kell, hogy váljunk a Fényhez. Ez egyszerűen, csak rajtunk múlik, és nem pedig más külső tényezőtől, vagy idegen ok okozati összefüggéstől, még a Teremtőtől sem függ igazán, hiszen a Felső Fény, az Ő Ereje abszolút nyugalomban van. Ahogyan te viszonyulsz a csoporthoz és a Teremtőhöz, ahogy hozzáállsz a csoporton keresztül a világhoz, mindenkivel együtt – úgy kapod meg az adakozást, és úgy érzed ezt meg a mi világunkban.

Tehát nincsen fontosabb cselekedet annál, mint az, hogy mi össze akarunk kapcsolódni önmagunk fölé emelkedve, és ebben belül, megérezzük a spirituális valóságot. Erre jön rá az Ima, ami a legfontosabb. Az, az Ima, ahogy az ember megítéli önmagát. Imádkozni az azt jelenti, hogy megítéled önmagad. Először is, az embernek kell lennie a bírónak önmaga számára: “Ki vagyok én, mi vagyok én a jelenlegi helyzetben, és ki akarok lenni?” A különbség a jelenben levő  vágy és a következő pillanatban levő vágy között, az valóban a:  MAN a ” kérés felemelése”. Ez az Ima.

Amennyire mi helyesen vizsgáljuk meg, hogy hol vagyunk most, – ez azt jelenti, hogy feltárjuk magunkban a „gonoszt “- annyival kevésbé lesz a jelenben levő helyzetünk továbbra is gonosz. Ennélfogva minden pillanatban, még  amikor az előrehaladottabb helyzetekben is leszünk, mindig a jelenben levő helyzet  érezhető lesz számunkra, még úgy is  mint rossz, és a korábbi helyzet ehhez képest úgy lesz érezhető lesz mint jó. Ezért írva van: “Fordulj el a gonosztól és tedd a jót” Miért mondják azt, hogy „Jót tegyél “? Hogy tudnék én jót tenni, a következő pillanatban? Tegyél jót! Képzeld el magadnak, próbálj meg eljátszani a jót, próbálj benne lenni jóban!

Éspedig ez az Ima: mennyire vagyok én most a gonosz feltárásában, és mennyire sóvárgok és mennyire akarom azt az állapotot, amiben megszerezhetem a jót?  Hogyan tudom megvizsgálni a gonoszt és a jót? “Tegyek kedvére a Teremtőnek”, hogy “adakozhassak felé”? Ez az egész nagyon homályos, és senki úgy néz ki, hogy senki sem tudja a választ. Érteni nem értjük, szerezni nem szereztük meg még, de elérhetjük, megszerezhetjük, ha felkészítjük magunkat.

Hogyan készíthetnénk erre fel magunkat? – Itt kapunk egy nagy ajándékot: a Környezetet. A környezet az, ahol én képes vagyok meghatározni az irányt a Teremtőhöz, ez az az állapotot, amelyből fel tudok ugrani a spiritualitáshoz. Abban a pillanatban, amikor én benne vagyok, illetve megfelelek ennek az állapotnak a többiekkel együtt, akkor Ő valóban feltárul közöttünk. A Kabbalisták készítettek maguk számára imákat, az ember vágyainak kérése érdekében, azaz, ezek a “mi” közös kifejeződéseink a Teremtő felé. Tehát mindezek segítenek elrendezni számunkra a helyes megközelítést.

Az igazság az, hogy senki nem érdemli ezt meg. Ez egy csoda, ez egy átmenetben a fizikai létről a spiritualitásra.

Baal HaSulam írja az Ígéret cikkében: és erről mondva van, ahogy a Teremtő megméri, az ember spirituális munkába fektetet erőfeszítését. Írva van: “Mivel az amoriták gonoszsága nem teljes „Az amoriták (ókori sémi nép, akik Kánaánnal és Egyiptommal is kereskedtek) példája hivatkozik a mi vizsgálatunkra. Mert az amoriták gonoszsága, az a héj, amely vigyáz és körülveszi a gyümölcsöt, az úgynevezett “ébredés felülről “, vagy Izrael földje pillanatáig. Ez a klipa (héj) nem mozdul el a helyéről egy hajszálnyit sem, egészen addig, amíg Izrael nem teljesíti az alulról való felemelkedést. Azaz, azt a pontot, amikor az erőfeszítés befektetése és a munka már meghaladja az emberi erőt.

Minden, amit az ember a saját erejéből tesz, az csak munkát jelent, és nem jelent erőfeszítést, és amíg Izrael be nem teljesíti ezt a fejezetet teljes mértékben, addig nem lesz “teljes az amoriták gonoszsága”. Azaz, hogy nincsen Izrael földje és a Teremtő dicsősége, a Szent Shechina, hozzájuk tartozik. Majd eltörjük a klipát, amely az “amoritákat”jelképezi, a Szentséget a porban beágyazva, és még azelőtt, hogy a titok feltárulna”.

Egyrészt valóban meg kell értenünk, hogy mi nem tartozunk a spiritualitáshoz. Másrészt érdemtelen állapotban kell legyünk, és erről szép cikkek vannak, hogy én természetesen megérdemlem a spiritualitást, de csak úgy, mint egy csecsemő, mint egy kisgyermek. Mert a Felső szint felől, mi nem érdemeljük meg. Ellenben a spiritualitás kérése azt jelenti, hogy ” a fiaim győztesek ” Itt az érdemtelenség megélése segít csak. Miben rejlik az az érdemtelenség megélése? – Abban, hogy megélem, hogy bár én nem érdemlem meg, de én még is kérem, hogy legyen a „fiaimnak”és ez az egész bele van foglalva az imában.

Miben különleges az Ima? – Az Ima nem szól egy emberért, hanem mindannyiunkért szól együtt. Egy ember, aki imádkozik, az olyan, mint a sivatagban kiáltott szó, nem befolyásol semmit semmiben. Szükség van a kérés felemelésére, Mei Nukvin, amikor a Malchut felemelkedik a Binához, és a Malchut az Izrael gyülekezete (Kneset Izrael), szóval, az egész rész a kérésekkel együtt. Ha a kérelem egy individuumtól érkezik, az nem kerülhet befogadásra, mert nem tartalmazza a spirituális edényt a Szentségben. Próbáljuk együtt érezni az imát, és kérjünk egy közös vágyban.

(BS)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,637 seconds.