Ki fogsz menni a sötétségből, de csak úgy, hogyha aggódsz másokért
A többség imája, a szándék, az ima másokért. Ki fogsz menni a sötétségből, de csak úgy, hogyha aggódsz másokért.
Ez az egyetlen munkánk. De látnotok kell, hogy mi mindenen kellett átmennünk a történelem során, az evolúció, mindenféle csapások és felkészülések által, addig, amíg mi fel nem tárjuk, hogy minek ez az egész. Éspedig mi végett? A tudomány, a technológia, a gazdaság minden válságban van, csak mi nem. Minden csak akörül forog, hogy elérkezzünk a negatív felismerés által, arra a megértésre, hogy nincs más lehetőség, csak a kapcsolódás.
Nem lehet közvetlenül elérni a kapcsolódásra. Csak amikor az ember megvizsgálja az összes próbálkozásait, és látja, hogy semmi haszna bennük, ekkor készen áll arra, hogy munkát fektessen be a spiritualitásba. De ez még nem elég. Ha már a csoportba is eljön, ott kaphat megerősítést. A megerősítést a gonosz felöl, és megerősítést a jó oldalról is, és akkor ő már készen áll kapcsolódásra.
Persze ez történt az Egyiptomi csapások által is. Az Egyiptomi csapások mind csak a kapcsolódás minősége és hiánya miatt voltak. Mi áthaladunk mindenféle csalódásokon, a csoportokban is, mindenki egyéni formán és így haladunk tovább. Mindez csak azért van, hogy meglássuk a tehetetlenséget, hogy nincsen más kiút a haladás felé, kivéve a kapcsolat. Ha ezt feltárjuk magunkban, akkor készen állunk kimenni Egyiptomból. Minden szenvedés és minden Egyiptomi csapás, amelyre a „mese” emlékeztet, az a spirituális munka. Amikor szép városokat akartak építeni az egy nehéz fizikai kényszermunka volt. De hirtelen rájöttek, hogy nem kapnak belőle semmit. Az összes ínséges év, amelyen átmentek, a fáraó kegyetlenkedése, a csapások, mind az egójukra volt irányítva, amely nem engedte meg nekik az összekapcsolódást.
Hány csapáson kell, keresztülmenjenek, azért hogy megértsék, hogy nincs más választás, csak rohanni ki Egyiptomból? A sötétség, nem számít, hogy hova és miért, csak szaladni. Ezt a munkát könnyen el lehet végezni. Mi a fejlettség egy másik szintjén vagyunk, mint amelyről a Tóra beszél. Nem kell, fizikailag átmennünk ezeken a dolgokon. Mert, már átmentünk. Minden spirituális cselekedet le kell, hogy legyen másolva a fizikai létbe, és ezek már megtörténtek a történelemben, úgyhogy most a cselekmény csak spirituálisban kell, hogy legyen.
Tehát a mi munkánk valóban nagyon rövid. Mi több csak a lelki erőfeszítés maradt nekünk, a rabszolgaság nélkül a sivatag nélkül, és anélkül, hogy végig mennénk ezeken a folyamatokon. De ami mégis megmaradt az a spirituális erőfeszítés, az összekapcsolódás.
(BS)
