A machsom a közeledben van
Aravai kongresszus 3-ik lecke
Kérdés
Mindenki, aki összegyűlt a konferenciára és az egész világi edény, valójában belülről észlelhető. Mindenki csak egy dolgot akar, hogy én a Teremtőhöz érjek. Akkor miért van ennyi ellenállás?! Elképzelem, hogy én magamban lefestem a machsom-ot (határvonal), de ez nem létezik?
Válasz
Ez a machsom létezik az én szívemben, ez egy pszichológiai machsom. Milyen machsomról beszélünk? – Én meg kell, hogy változtassam a látásmódomat, amikor magamba nézzek, és másként kell látnom, amikor a barátokra nézzek. Ez egy inverzió, ezt kell tennem, amikor az úgynevezett “machsom”-ot használom.
De ha csinálunk egy közös erőfeszítést, azért, hogy így kapcsolódhassunk a csoporthoz, ha mindig azt gondolom, hogy a másik sokkal fontosabb, mint én és hagyom, hogy ez behatoljon a szívembe, akkor ez a kölcsönös gondoltat segít majd nekünk. Ezt úgy nevezzük, hogy “kölcsönösen segítjük egymást”, és ez a közös gondolat megadja mindenkinek az erőt. Ahogy Rabbash írja, egyénenként mindenki nagyon kevés erővel rendelkezik a spiritualitáshoz, az erőviszonyokat úgy változtathatjuk meg, hogy. mi együtt vagyunk és mindenki kap erőt mindenkitől, így képesek leszünk a spiritualitásban lenni.
Mi közös erőfeszítéseket teszünk, mindenki külön-külön, a Világ Kli-ben, annak minden egyes részében, de még is mindannyian együtt. Ha így csináljuk, akkor biztosan minden sikerülni fog. Ez az egyetlen, ami a szabadsághoz vezet. A Teremtő elvárja tőlünk, a Világ is ezt várja tőlünk, bár még ezt fel sem fogja.
Nincs más esélyünk, csak az, hogy mindenki befogadj a másikat önmagába, és hagyja, hogy mindenki belehatoljon a szívébe.
Ha mindnyájan együtt gondolunk erre, meglátod, mi fog történni. El kell érnünk annak a cselekedetnek a végrehajtását, hogy áttörjünk a machsomon. Akkor gyertek! Próbáljuk meg! Ez már itt van a majdnem, tegyük meg itt és most!
(BS)
