Dr. Michael Laitman

Amikor vége a fonalnak

Rabash cikke,”A barátok szeretetének a szükségessége”:

“Van egy különleges erő a barátok összeolvadásában. Mivel a vélemények és gondolatok egy láthatatlan fonalon átmennek egyik embertől a másikra az összeolvadás során. Ennél fogva mindegyikünk ereje összevegyül a másik erejével. Ez által mindenki megszerzi a teljes erejét a csoportnak”.

Az ember kicsiny erővel lett megteremtve. Ez a törésből származik, és nincsen semmi lehetősége, hogy hasonlítson a Fényhez, a Teremtőhöz, a jelenlegi állapotában. Problémák és bajok várják őt, mivel az erőfeszítésével együtt és Fény felfedezésével, az ember előtt egyre inkább feltárul, hogy ellentétes a Fénnyel, és érzi is ezt az ellentétet, a törést, és ezt a halálnál is rosszabb állapotát. Nincs esélye, hogy elkerülje ezt a felismerést, mert ez az a valóság, amelyben az ember él.

Ebből a helyzetből nem maradt más kiút, csak a kapcsolódás, hogy az ember dolgozzon abban csoportban, amelyet “Jásár – Kel”-nek Izraelnek nevezünk , amelyben  a korrekció irányába forduló szív-szikrák összekapcsolódnak, és akkor az ember elkezd sóvárogni a Teremtő felé. Ennek a résznek megvan az eszköze, hogy elérje a korrekciót, és azután átadja a módszert az egész világnak. Ha nincs ez a kapcsolata, és ha nincs ez a korrekció, amely azoktól az emberektől érkezik, akiknek megvan a szívbeli pontjuk, az úgynevezett “Izrael”, akkor a világnak nem lesz semmi esélye még megérteni sem, hogy mi történik, nem beszélve a helyzet javításáról, és a saját maga megmentéséről sem.

A korrekció a következő: Izrael korrigálja magát, mivel megvan a szívben levő a szikrája, amelynek a hatására az ember elkezd keresni. Ez tudattalan, az ember elérkezik a könyvekhez, a csoporthoz, a tanárhoz, a módszerhez, megtalálja a magyarázatokat, és így halad előre. Végül is, amikor megszerzi ezeket az eszközöket, onnantól minden az ő módszerétől függ, hogyan használja ezeket fel, hogy milyen mértékben éri el a megértést. Ez tanítja majd őt.

Az a része az embernek, amely vonzza az egyént a cél irányában a feltárásra és a megértésre. Ő még nem birtokolja a Fényt, csak egy nagyon kis része a Fénynek. Még ha lángol is, a szíve, megszerzési vágyában ég. Egyelőre, azért hogy a cél irányában haladjon, el kell sajátítania az adakozási vágyat, és pontosan ez az ami nem “lobbantja lángra”  őt.

Itt van egy világos határvonal: kész vagyok futni előre, mert a szikra azt mondja: “Én csak egy szikra vagyok, és az igazi Fény – ott van…”. Természetesen ebben az esetben szaladni fogok a Fény felé. De aztán rájövök, hogy a futás a Fény felé, az az adakozásra való igyekezet, a mások szeretete, és az is hogy magam fölé emelkedem… És itt véget ér a fonal, erre nincsen erőm, és én itt megtorpanok.

Hogy le tudjuk küzdeni az akadályokat, szükség van egy Felső Erőre, amit szándékosan nem adtak meg. Mivel ez az erő egy integrált rendszerben található. Kezdjünk csatlakozni a többiekhez, és tőllük megkapjuk ezt az erőt.

De a rendszer kezdete az Ein Sof világának az elkülönítésben történt, sőt akkor mindenki erő nélkül maradt. Mert a kezdeti erő a Fénytől érkezik, amely már kezdetben a vágyakat és a tulajdonságokat összekapcsolta, és megadta a képességet arra, hogy együttműködjünk egy szándékkal az adakozásban. De ha a Fény távozik, annak távollétében az ember vágyakozik, mert távol egymástól, vagyis a “törésben”, mindenki magányban van  tehát, valami nagyobb erőre és kitöltésre van szükség mint a saját magunk kitöltése. Mert a Fény, amely eltávozott, Ő volt a “ragasztó” közöttük, és Ő adott nekünk erőt.

Akkor hogyan lehet korrigálni ezt? – Mi ismét magunkra kell húzzuk a Fényt, azért, hogy megmaradjon és kitöltsön minden részt köztünk. Ekkor úgy létezünk, mint a “krutonok” (leves kockák) a levesben: a Fény kitölt minden elutasítást köztünk, a kapcsolatban rejlő különbségeket, a forma különbséget, hogy elvigyen a korrekció állapotához.

Ennél fogva a vágy nem változik. Nekünk nem kell tennünk semmit vele, és nem is tudunk semmit tenni.  A Teremtő teremtette, és nincsen semmi ellenőrzésünk felette.  Mi csak magunkra tudjuk vonni  a Fényt, hogy töltse ki a hézagokat köztünk.

De itt van egy probléma: nem akarom magamra vonni. Nekem nincs szükségem az adakozásra, nem akarok semmit adakozni másoknak. Egyáltalán, hogyan lehet akarni adakozni? Ha te a megszerzés tulajdonságban vagy, akkor sehogy. Könyöröghetek és elképzelhetem, hogy ez jó. De Tulajdonképpen csak elképzelem ezt az önmagam számára, De ha sikerül adakoznom, de profitálok belőle, akkor így is jó.

A jelenlegi fázist nevezzük “lo lisma”-nak, és ezen is át kell menni. De ha te tovább akarsz haladni, akkor nincs más választás, csak az, hogy meg kell, hogy  kapd az erőt másoktól.

Még ha csak egy emberhez is kapcsolódsz, abban a pillanatban, amikor együtt kérjük a Fényt, hogy az reformáljon bennünket, akkor sem felejtkezhetünk meg a munkánk értelméről. Mi erőfeszítéseket fektetünk be testileg és lelkileg, valamint az e világ kereteiben közeledünk: egymást segítve, együtt akarunk lenni, hogy magunkra vonjuk a Fényt. Akkor ez tényleg megtörténik, mint egy mágnes, amely egy pillanat alatt elmozdul a helyéről, és megváltoztatja a pólusokat a két rész között. Így feltárul köztünk a Fény intenzitása, ha cselekedeteket végzünk annak érdekében, hogy közeledjünk egymáshoz. Aztán megérkezik a Fény, és változásokat hoz létre rajtunk.

De én nem akarok közelebb kerülni másokhoz. Mit kell akkor tenni?

Erre az a válasz, hogy te már kaptál egy “áldást felülről “: a környezet hatását. Ha belépsz a környezetbe, látod, hogy annak van egy bizonyos eszméje, akarva- akaratlanul is felszívod ezt, és hamarosa ennek megfelelően cselekszel majd. Ez megkövetel, egy bizonyos fizikai tevékenységet, amelyet képes vagy megtenni, mert ezek nem függnek a te adakozási vagy a megszerzési vágytól. Bevegyülve a csoportba, meglátod, hogy a barátok gondolata átadódott neked. Így sikerül megkapni tőlük a cél fontosságának a felismerését, amelyért érdemes kapcsolódni, és az adakozásban lenni Azt is megérted, hogy azonos vagy velük, és egyszóval közelebb kerülve hozzájuk, magadra hívod a Reformáló Fényt. Ő megadja nekünk a szándékot az adakozásra, ha kérjük. Tehát a probléma megoldódik.

Persze, azért hogy belépj a csoportba, egyrészt, felette kell, hogy legyél, azért hogy megadjad a barátoknak a sóvárgást a cél nagyságára, és másrészt, pedig alacsonyabban is kell lenni, mert csak az alacsonyabb fokozat kaphat valamit magasabbtól. Mi több minden társnak egyenlőnek kell lennie.

Létezik nagyon sok belső gyakorlat, amelyek segítségével közelebb kerülsz a barátokhoz. A közeledés mértéke szerint, a Fény egyre jobban és jobban befolyásol. Van egy közvetlen kapcsolat a külső cselekedetek s történések és a Fény belső befolyása között. Gyakorlatilag így van felépítve a rendszer: még ha az ember az “állati” szinten működik is, a Fény minden esetben befolyásolja. Ezt nevezzük a “Körbevevő Fény”-nek és a tudatos hatását pedig “Belső Fény”-nek. Tehát ez változtatja meg az embert.

(BS)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,684 seconds.