Dr. Michael Laitman

Együttműködés: a természet rejtett tulajdonsága

Vélemény (Fritjof Capra, Ph.D., fizikus és rendszerelméleti szakértő, az Ökológiai Művelés Központjának alapító igazgatója Berkeley, California): “A rendszerszemlélet úgy tekint a világra, mint a kölcsönkapcsolatok és az integráció kifejeződésére. A rendszerek integrált egészet képeznek, mely tulajdonság nem osztható fel kisebb egységekre. Az alapvető építőelemekre, vagy alapanyagokra való koncentráció helyett, a rendszerszerű megközelítés alapvető alapelvként fejeződik ki a szervezeteken belül. A rendszerekre való példákat számtalan sokasággal találunk a természetben. Minden organizmus – a legkisebb baktériumtól, a rengeteg növényen, állaton keresztül az emberekig – egyetlen, integrált egészet képez, és ezáltal alkot élő rendszert. A sejtek élő rendszerek, így tehát a testek különböző szervei és kötőszövetei , az emberi agy, a legjobb példák. Azonban a rendszerek nem határoltak az individuális organizmusok, vagy azok részei által. Ugyanez az aspektusa a teljességnek jelenik meg a szociális rendszerekben –  mint a hangyabolyban, vagy méhkaptárban, illetve az emberi családokban – és az ökológiai rendszerek által az egyedi fa vagy organizmus, egy komplex hálózatba illeszkedve, kölcsönkapcsolatokba ágyazva jelenik meg, amely szervezetek sokaságát tartalmazza és az ásványi anyagokból épül fel. Amit tehát a vadonban találhatunk,  az nem egyedi fák vagy állati szervezetek sokasága, hanem a köztük lévő viszonyok hálózatának komplex rendszere.”

“Minél többet tanulmányozzuk az élővilágot, annál jobban rádöbbenhetünk, hogy a kölcsönkapcsolatok tendenciái, az összefüggések rendszere, a részeik egymásban való létezése, és ezen részek együttműködése, lényeges karakterisztikája az élő organizmusoknak. Ahogy  Lewis Thomas kutatásai kimutatták, Mi nem egyedi, elszigetelt létezők vagyunk. Minden teremtmény, valamilyen érzékelésében össze van kapcsolva a többivel és függ a többitől. Nagyobb hálózata az organizmusoknak alkotják az ökológiai rendszert, együttesen különböző kövületi összetevőkkel, kapcsolódnak az állatokhoz, növényekhez, és a mikroorganizmusok a kapcsolatok hálózatán át fejlesztik az anyagot és az energiát, állandó ciklusokon át. Az egyedi organizmusokhoz hasonlóan az ökológiai rendszer önállóan szervezi magát és önszabályozó mechanizmust működtet, melynek részei periodikus fluktuáción mennek át. Mivel a nemlineáris természet rendkívül bonyolult kölcsönkapcsolatokban nyilvánul meg az ökorendszeren belül, bármilyen, komoly zavar, nem határolódik be egyetlen hatásba zárva, hanem az egész rendszeren keresztül söpör, sőt talán felerősödik, egy-egy belső visszacsatoló mechanizmus által.”

Véleményem

Ma, minden tudomány a természet integralitására mutat rá, azaz annak teljesen zárt rendszerére. Az oka ezeknek a felfedezéseknek az, hogy ezek a tudósok a rendszerhez hasonlóvá váltak, és ezáltal elkezdték jobban megérteni a világot, amiben élnek.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,681 seconds.