A kongresszus a mi kezünkben van
A konferenciák egyre inkább a minőségibbé válnak. Lehet, hogy inkább kül szinűek, mint korábban, de mélyebbek, belsőbbek. Természetesen, mi beszélünk a reális egységről és kapcsolatról, de most ez az egység, a külső megnyilvánulások mellett, belép a belső élmények és érzések tapasztalataiba.
Tudjuk, hogy a “Fény előnye a sötétségtől” mutatkozik meg. A Fény csak az edényben fedeződik fel, ezért el kell készitenünk az edényünket, vágyainkat, érezni a száműzetést a lelki világ elérése érdekében a megváltásra. Ez azt jelenti, mindannyiunknak szüksége van dolgozni a kongresszus irányában. Meg kell határozzuk a konferencia jellegét, hogy tudjuk, mit akarunk, mit akarjunk elérni, mi kell történjen az összejövetelen. Mi kell felépítsük magunkban a kongresszt.
Én nem beszélek technikai vagy fizikai rendről, hanem, hogyan kell megépíteni az elejétől a végéig az egész folyamatot, amelyen át kell menjünk a köztünk levő kapcsolat létrehozására, egy olyan szintig, amíg el nem érjük ugyanazt a minőségi fokozatot, hogy a Fény világítson belénk. Ezért kell dolgoznunk, hogy erőfeszítéseket, előkészületet tegyünk mindenkiben, nem számít, hol található a személy a konferencia során. Mindannyiunknak el kell képzelnie, hogy milyen igényre és hiányra van szükség, a külső és belső erőfeszítéseketen keresztül, a tanuláson, a szándékokon, és a hely megszervezésén.
Várom a véleményeket és reakciókat. Ennek megfeleően csináljuk a kongresszust. Én előkészitem magam a szerint amit írtok. Szóval, mi lesz az együttműködés, és hogy fogunk eljárni maximális előrehaladásra.
Ellenkező esetben, ha én teszek valamit, hogyha az emberek nem lesznek felkészülve akkor olyan lesz, mint egy színház egy színésszel. Nem kell nekünk egy ilyen műsor, hanem egység, kölcsönös közös akció.
(BS)
