Dr. Michael Laitman

Megfogni a szándékot

Mi itt összegyűltünk, hogy “megfogjuk” a célunkat, és nem engedjük el még egy pillanatra sem. Ez jeleni, hogy az “ember”, a fej, a vizsgálat és a többi nem fontos. Ha egyre többet bemegyünk a vizsgálatba, hirtelen úgy érezzük, hogy egy közös térben vagyunk. Egyik jobb, másik rosszabb, de ez nem számít, a fontos, hogy  mi egy mezőben vagyunk, és együtt tisztázzuk le a szándékainkat.

Mindegyik megtalálja az állapotában, hogy amikor letisztázzuk a szándékot, akkor megterem benne egy belső ima, hogyan vizsgalja meg a legjobban és a legérthetőbben, ha ő önző vagy adakozó, ahogyan lattam, hogyan csináltam, hogy gondoltam. Mi olyan szintekre érünk, hogy elkezdjük érezni a testben még a vér áramlását is, az idegrendszer műkődését, a nyirok és egyéb rendszereket.

Az ember látja az ő felépitését mélységében, transparent formában, és megérti, hogy minden önző módon működik. Míg ő, látja az egészet, meg akarja vizsgálni, hogy mi jelent “adakozni”?

Az erőfeszítéseinek köszönhetően  letisztázzuk a szándékot, elkezdjük érezni a csoportot. Akkor mindenkinek az erőfeszítése csatlakozik a többiekkel, szándék vizsgálatával és a sóvárgással, hogy megszerezze az adakozást.

A szándék az adakozásra nem lehet személyes, egyedi, mindig kapcsolódik a mások ugyanazon szándékához. Ezért a szándékban az adakozásra, a felé való sóvárgásban, hirtelen elkezdem érezni, hogy nem vagyok egyedül. Velem együtt hatalmas erők vannak , érzem bennük az adakozás eredeti forrását, a mindenkorú kabbalistak lelkét. Én érzem magam, mint egy kis gyerek, aki hozzájuk akar csatlakozni, én kézen fogom őket, hogy vezessenek engem, mint ahogy egy felnőtt vezeti, irányítja, és tanítja gyermeket.

Mondva van: “A lelke tanítja meg az embert.” A sóvágásom a szándékkal az adakozásra, beléptet engem az általános körbe, és akkor megkapjuk a kapcsolatot. Minden gondolat a szándékomban, amely lehetséges gonosz, de keresem a jó szándékot a adakozásra, mindez együtt belefoglalva egy általános közös imában és erre választ kapok.

Ha nekünk legalább egy kicsit sikerül összekapcsolódni a az adakozás szándékával, akkor megértjük a kölcsönös felelősség szükséget, amelyben mindenki adakozik mindenkinek, és mindenki segít mindenkit. Mindenki hozzáteszi a vonzódását az adakozásra. Akkor ez az ima elér a felső gyökérhez, és ő megnyitja a lehetőséget a szándékot az adakozásra.

És csak akkor értjük meg, hogy az egész valóság alapvetően önző. Nem történik semmilyen változás a felső valóság között, hanem minden ugyanaz marad: kövületi, növényi, állati, és beszélő. Csak akkor kezdünk el látni mindent az altruista szemüvegen keresztül, az adakozás szemszögéből. És akkor valóban látjuk ezen a valóságon keresztül, még a saját testünkön keresztül is, és látjuk a forditott világot, amely vezérelve van egy ellentétes szándékkal. Az örök vilagot, tökéletest, ugyanazt a világot, amelyet most látunk.

(BS)

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

64 queries in 0,117 seconds.