Várva az első találkozó szemtől szemben
A mi feladatunk elérni a valódi imát, azaz, megérteni, hogy mi is hiányzik nekünk. Az igazi ima, mert felülről van elfogadva. Azaz, a hiány az alsók részéről és a hiány a felső részről azonosak kell, hogy legyenek, az alsó pontosan azt kell, hogy kérje, amit a felső akar neki adni.
Ennél fogva, éreznem kell az adakozás hiányát és meg kell értenem, hogy csak a Teremtő tudja kitölteni a hiányt, az adakozás erejét, a képességet az adakozásra, és az összes feltételeket. A Teremtő fel kell, hogy fedezze bennem a hozzá vezető utat, olyan módon, hogy megmutatja, kinek, hogyan és mit vagyunk képesek adakozni.
Ez az egész szerződési rendszer az úgynevezett „Tóra”, amely magába foglalja az fényt és a lehetőséget az adakozásra. De akkor dolgoznom kell, és először megvizsgáljam, mit akarok, milyen vágyak léteznek bennem, hogy mindezek a megszerzési vágyak önmagamra irányulnak.
Később bele foglalja magát az ember a helyes környezetbe, amelynek segítségével elkezd megváltozni. Már elkezdi meghallani, hogy a spirituális világ nem a saját maga számára szánva, hanem a barátok javára. Ez a tudás nagy nehézségek árán érkezik el, és fokozatosan kapja meg. Meghallja, de amíg igazán megérti a fejében, és érzi a szívében hosszú ideig tart.
Az egyszerű tudatosság, amit valójában képes megragadni a vágyán belül, nagyon messze van az embertől. Mivel erőfeszítéseket kell tennie, mert ő a természetes ego tulajdonságában van, és most ellentétes cselekedeteket kell tennie ezzel az egóval szemben, a kapcsolat és az adakozás irányában. Még ha ez mesterséges és nem a vágya szerinti, de ez az úgynevezett ” értelem fölé”.
De milyen hajtó erő képes az én szándékomon dolgozni, azaz milyen jutalomért? Mert az ember nem képes dolgozni mások számára, hogy másoknak jó legyen, nem képes a kezét felemelni, hogy a legkisebb cselekedetet végezze, mert a természete nem képes együtt működni, egy olyan hajtóerővel, amely az adakozásra vonatkozik. Az ember nem érzi, hogy a mások vágya, mintha az ő vágya lenne, kitöltse és érezze, mintha saját magát teljesítené be.
Én nem vagyok képes ezt érezni, a többiek számára mintha nem léteznek. Megtöltsem a többieket, ez teljesen ellentétes az én érdekeimmel. Tehát én mechanikusan cselekszem, mintha adakoznék a többieknek és összekapcsolódok velük. De igazából ezt a saját javamra teszem.
De én megértem, hogy ez az út, amelyről mondva: “erőfeszítést teszek és találok”. Én erőfeszítéseket teszek, de egyelőre a fény hat rám és valami megváltozik a lelkemen belül. Fokozatosan elkezdem érezni a Teremtő nagyságát és a környezetem fontosságát, de ez a változás a hozzáállásban az embernek sok évébe telik.
Ezáltal az ember halad előre, lépésről lépésre, amíg elkezdi megérteni, hogy az adakozás egy jó dolog, a saját javára szolgál, és fokozatosan megragadja az adakozás tulajdonságának a fontosságát. Ezen az úton vannak zuhanások és emelkedések. Egyszer értékeli magát az adakozást, és máskor ki akarja használni a saját maga számára, élvezetet kap, hogy valami célhoz tartozik. Máskor egyáltalán nem is gondol erre, hanem csak, hogy megkaphasson valamit, és akkor nem csoda, hogy időt veszteget és kétsége van mindenben. De ilyen módon halad végig ezeken az állapotokon.
Az előrehaladás célja jutatja el a valódi imához. Az összes elemei az imának az a környezettől származik. Az emberben nincsen semmi, ami képes eljuttatni a spirituálishoz. Ő neki szüksége van tanárra, amely állandóan segíti őt, a csoportra, amelyben képes megvalósítani ezt a folyamatot, szüksége van a könyvekre, amelyeken keresztül megkapja a Reformáló Fényt.
Ez a három komponens nem tartoznak a megszerzés vágyhoz, és a fizikai élethez. Meg kell, hogy szervezze őket, úgy hogy azok segítségével megszerezze a spirituális tulajdonság fontosságát.
Ez csak a fény segítségével lehetséges. Hogyan lehetnénk képesek értékelni, azt ami nem ad nekem semmilyen személyes hasznot, de csak azt kérik tőlem, hogy fektessek nagyobb erőfeszítéseket, és boldog legyek az lehetőségektől. De a fény fokozatosan letisztít minket, és egy olyan képességet ad nekünk, ahol elkezdjük értékelni a spirituális kapcsolatot, vagyis a Teremtőt.
Akkor én megszerzem a valódi imát, hogy ő egy nagyon nagy erő, amennyire igénybe vesszük. És ezen kívül, annak igazságát igazolja, hogy a Teremtő befogad és meghallgatja a kérést. Így találkozunk vele először “szemtől szembe”, a Teremtő hiánya összekötődik a teremtmény hiányával.
Ez azt jelenti, hogy a Teremtő feltárul, akkor az ember az egója fölé emelkedik, és elkezd dolgozni az adakozás érdekében. És az egész folyamat két szakaszra oszlik. Az első szakasz, felkészülés az igazi imára. És abban a pillanatban amikor megszereztük a valódi imát, kezdődik az előre lépes és több hiány fedeződik fel. De már attól a pillanattól kezdve, amikor megkaptuk az igazi hiányt, elkezdődik a Teremtő elérése.
(BS)
