Dr. Michael Laitman

Mi a különbség a Szentség Árnyéka és a Sitra Achra árnyéka között?

Az írás azt mondja: “mindaddig amig a nap megváltozik és árnyékkává válik”, meg kell értenünk mik is az árnyékok a mi munkánkban, a mi fejlődésünkben a Teremtő felé, és miért árnyékban.

Amikor az ember nem érzi a Teremtő gondviselésének iranyitását felette jó és jóttevőként, mert ide kell, hogy eljussunk. A Teremtő nem változik meg, vagyis nem kell arra várnunk, hogy változzon, mivel Ő abszolut, az Ő felső fénye nyugalomban van és kitölt mindent. Amikor mi feltárjuk a jót és jóttevőt, ez abból kifolyolag, hogy mi a befogadó edényünket változtatjuk meg, olyan képpen, hogy a minusz Ein Szoftól, legyen ami csak legyen, akár a legrosszabb a halálnál, egészen a plusz Ein Szofig, a plusz végtelenig, nem fontos, hogy mi hol vagyunk az érzés szempontjából, mi felette vagyunk az érzésnek, és ott azt érezzük, hogy minden jó. Egy ilyen maszachot kell megszerezzunk, egy ilyen érzéklelési állapotot.

Mégha csak a kapni akaráson van belül érezzük a lehető legrosszabb állapotig  amit csak el tudunk képzelni, és mégis felette a mi vágyunknak, mi kijavitjuk saját magunkat olyan képpen, hogy megértsük és akkor fogjuk érezni, hogy ez a lehető legjobb dolog. Olyannyira, hogy különbség kell legyen a között amit a vágyunkban érzékelünk és ami feltárul tudatosan a tudatunkban. Ezért mondjuk, hogy a Teremtő nem változik.

Ő állandóan egyre rosszabb és rosszabb állapotokat hoz elénk, mint az állati voltunk számára mint a lelkünk számára, azért, hogy a forditott szemléletet felett épitsük meg az adakozás és a szeretett szemléletét. Hogyha én adakozni fogok, akkor én feltárom a bonyolult dolgok felett az Ő jó akaratát és  azonosulok vele. Vagyis, a spirituális életünk során az ember csak a nehéz események ellenében tudja feltárni, mert máskülönben nem képes elszakadni az e világtól a spirituális világ felé. És ez a folyamat ami az egész világban végbemegy most.

Ma az egész világ egy csoportot képez. Van egy csoport amit 99%-nak nevezünk, ők érzik az életet egyre nagyobb nyomás alatt, hogy mindenki függ a másiktól, és van a nagy csoporton a 99 %-on belül,  az 1%-nak a csoportja, amely a mi csoportunk. A külömbség közöttük, hogy a belső 1% csoport vágyat kap arra, hogy megismerje a fejlődés titkát, hogy mi is történik itt, mi az oka ennek a folyamatnak, mi a célja, hogyan is tudunk irányitani valamilyen formában, és részesevé váljunk. Az árnyék, amely megneheziti az ember normális életét, vagy ha az ember közeledni akar a végső cél felé, és nehezséget érez, mert nehezen érti meg, nem tudja értékelni a folyamat fontosságát, ez azért, hogy értsük meg, hogy a gyeplőt a kezünkbe kell vegyük. A nehézség az onnan jön, ahogy mondva: “megteremtettem a rossz ösztönt”, mert állandóan amit a Felső Fény csinál, egyre nagyobb problémákat hoz nekünk és ezt árnyékban lássuk. Nem lássa a személy, hogy a Teremtő jó és jóttevőként irányitja a világot. Ez árnyéknak minősül, eltakarja a napot.

Meg kell értsük, hogy az összes problémák a gonosztól erednek, amely több bajokat hoznak, addig amig megértjük, hogy az árnyék fölé kell emelkednünk. Az ember aki nem érzékeli a napot, a Teremtő gondviselését a jót és jóttevőt, annál nem történik változás a Teremtő felé való viszonyában. A mi érzésünkben a változás kialakulóban van, azért, hogy felemelkedjünk ezen kételyeken és elfogadjuk a Teremtő gondviselését. Ha befejeztük ezen érzéseket, akkor a következő alkalomkor egy nagyobb árnyékot adnak nekünk, vagyis nehezebb érzéseket, súrlódásokat, kétségeket. Meg kell értsük, hogy ez mind tőle van. Minden egyes pillanatban kötelesek vagyunk eljutni a jó és a jóttevő felismeréshez, mert ha nem jutunk ezen érzésnek a végére, akkor nem fejlődünk, nem fejeztünk be ezt a szintet.

Minden helyzet, amin keresztül megyünk, előszőr is éreznünk kell a rosszat, nincsen érdeklődés a csoporttal kapcsolatban, nincs érdeklődés eljönni az órára, mivel a mi egónk mint egy ellenálló erő, mint egy számláló, mint a számok az órában állandóan forognak, számolja a napokat, elrejt a céltól, az út fontosságától. Állandóan nagyobb durvaságot emel felénk a Teremtő, mi állandóan elmerülünk ebben az életben, ha nem vagyunk kölcsönös kapcsolatban, ha nem fogjuk a fogunkkal egymást, akkor a csoport szétszoródik. Ezt nevezzük árnyéknak.

Az érzés hiánya, a szabadság érzékelése közénk áll, mintha köd volna, sötétség van körülöttünk, árnyékok. Minden árnyékok  azért jönnek, hogy erőfeszitést tegyünk, és tárjuk fel az árnyék helyzete felett a kapcsolatot, az egységet, a jót és jóttevőt. A spirituális letisztitázáson keresztül eljutunk egy érzéshez, ha nem is spirituális látásban, de legalább egy érzéki érzésben és az értelmünkben is, akkor kijavitottuk a rossz ösztönt és befejeztünk egy szintet.

A rosz ösztön csak azokban fedeződik fel akik megakarják javitani a törést, és nem az utcán levő személyekben, mert bennük nincs rossz ösztön, ők nem haladnak a spirituális korrekció felé, nem tudják korrigálni magukat, csak ha mi magunkhoz csatoljuk őket.

Meg kell értenünk, hogy a mi valóságunkban nincsen csak két állapot, a sötétség és a fény, nincsen a közbelső állapot, vagy igy vagy úgy. Meglátni hol vagyunk, a sötétségben, az árnyékot érezzük  vagy a fényben a kapcsolatot egymás között. Ezek az érzések csak a kabbalistákban vannak, akik a középső vonalon haladnak, akik érzékelnek.

Ki adja ezt az érzést? Hol van az érzés? Honnan jön a gondolat? Hogyan tudjam kihúzni magam a mocsárból? Ezek a felülvizsgálatok magamon belül vannak, és a tudatában legyek ezen helyzeteknek. Igy megtudom vizsgálni, hogy valóban kapcsolatban voltam a csoporttal, vagy sem. Ha nem volt kapcsolatom, akkor csak érzékelem magam, rosszat érzek, nem akarok semmit, haladok az áramlattal mindenféle vágy nélkül. De ha kapcsolatban lettem volna a csoporttal, ha szövetséget kötöttem volna velük, olyat hogy segitenek nekem mégha olyan gondolatban vagyok, hogy nem érdemes, meglett volna az esélyem, hogy  oldalról tudjam nézni magamat. Igy érzékelem, hogy ketté vagyok osztodva. Én magam aki bentről vagyok a csoport felé, és csak akkor ha  kapcsolatban vagyok velük, akkor lesz lehetőségem, hogy felülvizsgáljam magam és felemelkedjek. Máskülönben nincsen esély, ez a végső korrekció! Nem abban van a segitség, hogy jobban érezze magát és eltörölja a rossz hajlamot, hanem csak kérjem a Tóra  fűszerét. És akkor érkezik az erő fentről az adakozás ereje, a szeretett ereje, a kapcsolat ereje.

Minden elrejtés a Teremtőtől érkezik, hogy ezen erőtlenségből, amelyet érez, lássa a helyzetet, meglássa a nyilást, a kijáratot, hogyan kérje a Teremtőtől, hogy mentse őt meg. Miért? Mert nem egyezik bele a helyzettel, azt mondja, hogy a Teremtő gondviselese rossz, tehát ellentétes a Teremtővel. Erre van mondva, hogy Mászáchot és Or Hozért (visszaverő fény) kell épitnünk. Az ilyen nehéz helyzetekben az ember feltárja, hogy mindez a Teremtőtől jön, a mindent feltáró fénytől, és csak az ember az akiben átváltozik árnyékká, sötétséggé, mert az ember tulajdonsága ellentétes a Teremtővel.Tehát a lényeg letisztázni minden pillanatban ezen pontot: mi az amit érzékelek?, ki az akinek az érdekében érzek?, mi végett érzem mindezt?, ez a munkánk alapvető elve. Ez által oszlunk fel az 1% és a 99% – ra.

Ez az oka, hogy a szenvedések, amelyek felé kerekedünk, amelyeket a Teremtőtől kap, és megakar menekülni a kinoktól, és akkor amire lehetősége van azt megteszi. Kezdetben a kinok az állati szinti fájdalmak, testi, rosszul érzi magát mint más ember, de feltudja emelni és áttudja változtatni spirituális fájdalmakká, kinokká.Tehát azt érzem, hogy nincs kapcsolatom a Teremtővel, mert nem javitom ki a magam szemléletét, gondolatát, és ezért érzékelem a kinokat. Ha kijavitom a tulajdonsagomat, úgy éreznem magam mint ahogy  Ő, ugyanazon a fény alapján amit Ő küld nekem. És akkor a Fény nem jön el hozzám sötétség formájában az én forditott edényemben, nem vállok denevérré, hanem kakassá vállok  (a kakas a felülkerekedés szóból ered).

Amikor az ember megkapja a helyes edényeket, beveszi a helyes gyógyszert, a fűszert, hogy a Teremtő segitse őt, mentse meg a helyzetből amelyben van és hisz a Teremtő irányitásában. Azon emberről beszélünk aki részt vesz a tanulásban, a csoportban, eljön az órákra. Igy rákényszeriti magát és halad, mert a csoporban kivülről tekint magára, pszihológusként. Ha az ember kilép a napi rutinból, problémában van, nincsen ereje, hogy felülkerekedjen a helyzeteknek, csak idegeskedik a barátokkal, véletlenek tulajdonitja a helyzeteket, elszakad a “nincsen rajta kivül más”, azért, hogy ezeken keresztul legyen meg az oka, arról hogy felülemelkedjen ezeken. Azt mondja: miféle cél, miféle Teremtő?- de ez még jó, mert érti hogy vannak dolgok, de nem számol be, nem hisz, nem képes imádkozni. Igy dupla árnyékban, elrejtésben van, elszakadt, a Teremtő gondviselését rossznak érzékeli. Meg kell vizsgálja magát minden pillanatban; vagy kéri, hogy a Teremtő jó életet adjon neki; sir, hogy legyen neki már jó; vagy tudatában van a rosz érzésnek, elismeri hogy ellentétes Vele; kéri a korrekciót és az erőt, hogy ki tudja magát javitani. Kitart a mellett, amit a Teremtő küldött számára, adomanyozásban akar lenni.

És akkor a Teremtőt jónak és jóságosnak érzékeli. Miért? hogy jol érezze magát? Talán fél a büntetéstől? Mert ha Ő jót tesz velem és én rosznak érzékelem?.Tehát, hogyan kell a reakciót elrendezzem? Milyen helyzethez kell eljussak? Nem a szájjal mondjon valamit, mert az nem ér semmit. Milyen korrekciót kell kérjek? Egy olyan korrekciót kell kérjek, hogy az én kapni akarásomon belül  rosszat érzek, de a felé valo szándékban jóttevően érzem. Kapcsolatben kerül az ember a maga két részével, a kapni akarásán belül sötétséget érez és fentről pedig fényt érzékel. És akkor biztos, hogy nem azért kapja meg a korrekciót, hogy a maga egóista voltából jot érezzen, hanem fölötte, és akkor biztos hogy adományozásban van.

Amennyiben az édesányam fözött valamit és én azt keserűnek érzem, mivel anyuka tudja mit kell csináljon számomra a lehető legegészségesebb és a legjobb ételt főzte. Én aki iztelennek érzem, egy más izt kell kérjek? vagy ennek felébe meg kell változtassam a viszonyomat az anya irányában. Én ezen keresztül kell tudjam megvásárolni az Őtulajdonságait, az Ő szemléletét, az ő edényeit, amelyet adakozásnak nevezünk. Ezáltal már megszerzem a magam spirituális képmását. Igy növekszünk.

Ők mind megismernek engem a legkissebbtől a legnagyobbig“, ez azt jelenti, hogy kapcsolatot hozunk létre a saját edényünk és érzékelésünk fölött.

Itt a legeszenciálisabb dolgokról beszéltem, mondja a Rav, nagyon sok részlet van az emberen belül, személyes érzékelések, és nekünk keresztül kell mennünk ezeken az állapotokon. Amekkora mértékben bonyolultnak is tünik számotokra, ez nagyon könnyű, egyszerű, hogyha mi ezt a kapcsolaton belül csináljuk. De ha egyedül akarsz keresztülmenni, akkor nagyon bonyolult.

(BS)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

65 queries in 0,555 seconds.