Dr. Michael Laitman

Egy nagy falu

Mindenekelőtt, egységközpontú oktatásra van szükségünk, ahol több tényre, a tudósok, kutatók, és politológusok véleményére alapozva leírjuk és tisztán megmutatjuk az embereknek, hogy hol tartunk.

Egy személy nem tud semmit az életről a munkáján, a focin, és a sörön kívül, és mindezek a dolgok persze fontosnak tűnnek. El sem tudja képzelni, hogyha egy napon, hirtelen, a köztünk lévő kapcsolat megszűnne, akkor mindez nem létezne: sem mindaz, ami körülvesz minket, sem pedig ami otthon vár minket! A nemzetközi kereskedelem, politikai, kulturális, és hadügyi cserekereskedelem nélkül, mindegy hogy milyen szinten is van, de semmi sem létezne.

Először arról az útról beszél az egységközpontú oktatás, amin az evolúcióval keresztülmentünk és amibe belezáródtunk. És ma nem vagyunk képesek felnyílni. Éppen ellenkezőleg, az evolúció folytatódik; minden nap nemzetek és országok, mindenféle civilizációk szorosabban és szorosabban vannak egymáshoz kötve, és az egyetlen dolog, amit megtehetünk, hogy megtanulunk egységben létezni.

De nyilvánvalóvá válik, hogy az országok nem tudják, hogyan csinálják ezt. Láthatjuk a közös piac példáin, a nemzetközi bankokon, stb. Tehát mit lehet mondani az egyszerű női és gyerekszervezetekről és az olyan oktatási intézményekről is, ahol mindenki csak „maga felé húzza a dunyhát”? Kiderül, hogy ezekben az oktatási és kulturális szervezetekben lehetetlen valamilyen közös álláspontra jutni. Mindenki maga felé húz, és mindenki azt gondolja, hogy ő nagyobb, jobb és hogy a többieknek figyelniük kellene rá.

És az a legfontosabb, hogy a rendszer továbbhalad és lezárul, összecsatlakozik és megszorítja mindegyik fogaskerekét, még a legkisebbet is. Így mindenki a másiktól függ.

Ha ma odamész egy egyszerű gazdához Kínából, Oroszországból, Európából vagy Amerikából, aki rizst vagy burgonyát termeszt, vagy tejet és húst termel stb., azt mondaná neked, hogy azért kell ezt tennie, mert a világban bizonyos dolgok történnek: Argentína húst termel, Kína valami mást, és így tovább.

Gyakran találkozom ezzel. Nemrég Dél- és Észak-Amerikában voltam, és beszéltem azokkal az emberekkel, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. Nagyon tudatosak abban, hogy mi történik a világban ezen a téren, és nem csak a saját szakterületükön, hanem az ahhoz kapcsolódóakon is.

Ma egy gazda aki mondjuk pirospaprikát termel, ismer minden tudományos hírt, ami a pirospaprika termesztése oldaláról fontos, és teljesen tudatában van, hogy mi történik a világon ezen a területen. Kiderül, hogy egy ember folyamatosan be van zárva, és teljesen függésben van a többiektől. Tudja, hogy ha valami történik, vagy ha a termése elvész mert senkinek sem kell, akkor ez számára a véget jelenti, ő maga szegénnyé válik.

Ez azt jelenti, hogy az általános függőség érzése még a legkisebb gazdálkodót is eléri, és az elkövetkezendő években a hétköznapi emberekhez is el fog jutni.

CST

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

66 queries in 0,633 seconds.