Dr. Michael Laitman

Tükröm-tükröm mondd meg nékem, az igazat minden téren

Arra a szeretetre kell eljutnom, hogy mindent úgy szeressek ami a társamban van, mint egy anya aki számítások nélkül szereti a gyermekét, és szentül szereti őt, akármit is tesz. Számára ő a legszebb, legsikeresebb, legjobb mindenki közül; szeretettel fedi le minden hiányosságát, minden hibáját.

Először is, meg kell tanulnom, hogy a páromra ilyen szemekkel nézzek, és aztán az ő szépségét fogom látni, és nem az egoizmusom tükröződését. Végül is, én általában olyan negatív tulajdonságokat látok a társamon, amik valóságban nem is hozzá tartoznak, hanem az én hozzáállásom váltja ki őfelé. Az egoizmus festi számomra ezeket a negatív képeket, amit a társamra vetítek.

Megtanulok objektív lenni, és az egómtól független. Ha az összes bűnt szeretettel fedem le, akkor ennek köszönhetően, kijövök magamból, az önző érdekeim határain kívülre, a testemen kívülre, és elkezdek az egoizmusom fölé emelkedni. És akkor egy új valóságot látok, ami egyáltalán nem rossz.

A szeretet minden bűnt lefedett, és így azok eltűntek! De nem azért van ez, mert becsuktam a szemeimet, mint egy olyan anya, aki a gyerekét vak és ösztönös szeretettel szereti. Az a tény, hogy az egómat semlegesítettem, lehetővé tette nekem, hogy a jó világot lássam. Valóban, a jó erő mögöttem van, és a gonosz erő bennem van.

Kiderül, hogy a valóság két részre oszlik. Az egyik rész bennem van, ahol a természetes gonosz, egoista hajlam a születésemtől kezdve él. És rajtam kívül, egy olyan világot látok, ami jóval van kitöltekezve. Így egy csodálatos laboratóriumban találom magam. És olyan mértékben, amennyire megpróbálok magasabbra emelkedni és lenullázni magam a párommal való viszonyban, az egóm képes lesz új belső jelenségeket mutatni nekem, amelyek feltárulnak bennem.

Számos hibát fogok látni a társamban, olyan hiányosságokat, amelyek ismét lehetővé teszik a számomra, hogy mindezeket a bűnöket szeretettel fedjem le. Tehát magamat nagyobb erőfeszítésekkel korrigálom, és a világ jószándékúbbnak és korrigáltabbnak fog nekem mutatkozni.

Ez addig folytatódik, ameddig az egész egoizmusom fel nem tárul számomra ezeken a belső motívumokon keresztül. Tíz, száz vagy akár ezer ilyen helyzet után, amikor a düh és a partnerem vádlásának vágya felébred bennem, kiderül, hogy az egész ilyen magatartást korrigáltam. Ennek eredményeképpen egy technikát is kifejlesztettem rá, hogy mindenhez hogyan viszonyuljak, ami rajtam túl létezik.

Ha egyszer megcsináltam egy ilyen korrekciót a társamra való tekintettel, látom hogy nem kell semmi különleges dolgot hozzátenni ehhez a másokkal történő viszonyban. Végül is, nem másokon dolgoztam, mindenkin akivel különbözünk egymástól, hanem a saját egoizmusomon!

Valójában önmagamon dolgoztam. És mindaz, amit láttam magam előtt úgy szolgált, mint egy tükör, ami visszaverte az egoizmusomat, és lehetővé tette számomra, hogy felismerjem azt. Végül is, nem látok semmit magamban csak a tükörben. Kiderül, hogy egy ilyen természetes helyzet, mint amilyen a családi környezet is, azért lett teremtve számunkra a természet által, hogy lehetővé tegye számunkra elérni a korrekciót.

CST

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,139 seconds.