
Felfedezni, vagy elhalasztani?
A próféták idején, a Kabbalisták kissé megnyitották tudásukat a világnak a bölcsek számára. Arisztotelész, Platón és más filozófusok az ókori Görögországban, nagyon akarták volna tudni az igazságot, semmi káros gondolat nélkül. Egyébként, abban az időben sok nemzetek csatlakoztak Izraelhez és néhányan magas fokozatra emelkedtek.
Ami a filozófusokat illeti – azok információk a valláson alapultak, amelyet kivettek a Kabbala Bölcseletéből, ők kifejlesztették a teologiát. Módszert kerestek az emberek, teljes bölcsességet a saját maguk számára. Ők nem voltak képesek megemészteni a saját vágyukban, az AHAP- on keresztül, és egyszerűen nem értették, hogy létezik egy más lehetőség is ezen túl. Nincs az ember erejében, hogy a vágya fölé emelkedjen.
Tehát, ahogy a Zohárban irva, Rabbi Simon Bár Yochai sirt „Jaj nekem, ha felfedem, vagy ha nem. Nem fedeződőtt fel, hogyan érjenek el az embereknek a végső korrekcióig? Mivel nem volt olyan Fény forrás, mint az én generációm”. Ráshbi volt az utolsó a templom pusztulása előtt, aki megszerezte az összes Fényeket az első három Szefirot az Atzilut világának, azaz az egyéni végső korrekció összes 125 fokozatát.
„Ha én nem fedem fel a forrást írott formában, akkor a lelkek akik sóvárognak a spiritualitásra nem lesznek képesek, hogy vonzzák a Fényt, és felhasználják a korrekcióra. És másrészt, ha felfedem a bölcsességet, akkor a világ nemzeteit biztonsan még rosszabb állapotba teszi.” Ráshbi már látta, hogy mi történik a próféták idejétől a mai idejőig. Akkor mi lesz a következő lépés? Ha a bölcsesség rossz kezekbe kerül, milyen kárt fog hozni?
Ráshbi megírta a Zohárt, de elrejtette. És majd a Felső irányitása alatt fel lett fedve Rabbi Moshe DeLeon özvegye által, aki eladta amikor támogatás nélkül maradt. A Zohár felfedezése a világnak – valóban hozott sok hibákat és sok javításokat.
Kérdés
Mit vesz figyelembe a kabbalista, hogy felfedezze vagy elrejtse a dolgokat?
Válasz
Létezik az ideje, amikor fel kell fedni a dolgokat. Egyrészt, Ráshbi tudta, hogy az ő ideje a rejtettség ideje, de a rejtettségnek kell növekednie, egészen addig a pontig, amig, szinte teljes leszakadás történik a resimó és a korrekció között, a törött resimók miatt. Azonban meg kell maradjon egy vékony fény fonalnak az Ein Szof és a „Resimo” között, hogy az emberek feltudják használni. Ez a Zohár könyve. Ez olyan, mint egy létra, amely a földön állva, és a feje felér az égig – a Gár de Atzilut világa, a végső korrekció Fényében.
Végül, Rabbi Ábbá tanulon keresztül megírta a Zohárt, egy rejtett módon, de elrejtette, úgy hogy csak akik szembesülnek a Kabbala Bölcseletével és az adakozásban vannak, azok képesek felfedni. És mások látnak benne csak történeteket, legendákat és mindenféle dolgokat. Önző vágy eltorzitotta és eltörte a Zohár könyvét.
Ha az adakozó vágy prizmáján keresztül nézzük, azt látjuk, hogy a korrigált és a korrigálatlan lélek részeiről beszél, ezek nevek vagy mások. Zohár könyve beszél a belső korrekciókról és a nem a testekről, amelyeket nem vesz számitásba.Az embereknek úgy tünik, hogy ezek erők, amelyek a mi világunkban, mintha az emberek sorsáról beszélne. Milyen sórsot akarunk nézni egy állat számára? Csakis a belső kapcsolatról beszélünk, a lélekről.
Kérdés
Ha a kabbalista figyelembe veszi a felfedezés potenciális hibáit vagy csak a korrekciót nézi?
Válasz
Ha Rashbi nem vette volna figyelembe a hibákat, nem sírt volna. De nem lehet anélkül. És végül, „a szolgálólány aki az Úrnő örökössé válik ” – pontosan ő segít, hogy felfedezzék.
Kérdés
Báál HáSzulám egyszerüen kiadta, mindent amire képes volt…
Válasz
Mert eljött az ideje. Különleges időszak érkezett, és Báál HáSzulám boldog volt, hogy ilzen az időben született, amikor felfedheti a Kabbalát.
És ma már késésbe vagyunk felfedésben – az idő kéri, hogy felfedezzük és sokkal több terjesztést igényel, mint amit felfedezünk és terjesztünk.
Szóval az egész dolog valójában idő hivása. Enélkül nem fordulnánk a tömegekhez, ez világos kell legyen.
reggeli lecke, 3.09 .”A szolgálólány aki az Úrnő örökössé válik”
(BS)