A Teremtőben semmi más nem létezik csak szeretet. De mivel nekünk fogalmunk sincs mi is a szeretet, a Teremtő különböző eszközöket teremtett a teremtett lényen belül, ami által az képes elérni a szeretetet.
A szeretet valami furcsa dolog melyet egónk nem képes megérteni, mindaz természetellenes számára. Hogyan lehetséges az, hogy azáltal, hogy megízlelem a különböző ízeket melyeket a házigazda elém tálalt, én elkezdek szeretetet érezni a házigazda irányában? Mi köze az egyiknek a másikhoz?
Ez a teremtés esszenciája, a „valami a semmiből”. A „semmiben” létezik egy szikra a „valamiből”. És így a „semmiből”, a megszerzés iránti vágyból képes vagyok elérni a „valamit”, mely azt jelenti, hogy a megszerzés iránti vágyon belüli benyomásból képes vagyok a szeretetet elérni, egy olyan tulajdonságot mely a teremtett lénytől teljes mértékben távol áll minden tekintetben.
Hirtelen egy bizonyos csoda történik, amikor bizonyos cselekedetek és jelenségek eredményeképpen a megszerzés iránti vágyon belül, az képes elérni azt a tulajdonságot mely a Teremtő Isteni tulajdonságához tartozik.
Ez továbbra is teljesen felfoghatatlan marad számunkra: hogy lehetséges az hogy a csoda mely „szeretet”-nek van nevezve képes megszületni az „adás vevés” cselekedetein keresztül. Hiszen annak semmi köze nincsen a megszerzés iránti vágyhoz.
Minden egyes alkalommal, minden egyes szinten be kell teljesítsük a cselekedeteket és benyomásokat melyeket átélünk a megszerzés iránti vágyon belül, hogy mi képesek legyünk azokat összegyűjteni és képesek legyünk felemelkedni az adakozás tulajdonságának eléréséhez.
(2012 szeptember 3., Reggeli lecke 3.rész, TESz)
(HZS)