Az irigység nem hiba
Kérdés:
A Kabbalisták az irigységet olyan tulajdonságnak tartják mely képes a személyt segíteni abban hogy kilépjen ebből a világból, és belépjen a spirituális világba. Valójában miért kellen nekem a többieket irigyelnem? Végül is mindenki különleges, és mindenki saját útját járja. Miért kellene a másik különlegességének engem iriggyé tennie, és engem bármilyen módon előre segíteni?
Válasz:
Én az irigységet, sóvárgást, tisztelet iránti vágyat a cél irányában váltom ki magamban. Ez nem egyszerűen olyan szemályről szól aki mások sikerét irigyli, vagy aki tiszteletet akar magának. Ebben a világban mi mindenféle értelmetlen dolgot irigylünk, és valójában frivol dolgokat akarunk. Én, aki az úton járok, ezzel szemben csak azt veszem magamhoz ebből a világból amihez megélhetésemhez szükségem van, és nem törődöm a többivel. Amikor megkaptam alapvető szükségemet, és én ezen túl magamat a spirituális munkához építem fel, és ezen keretek között használok olyan eszközöket, mint irigység.
Egyébként nincs mivel előre haladnom. Az irigység, sóvárgás, tisztelet iránt vágy három önző megközelítés, és mi mással dolgozhatnék magamon belül ezeken kívül? Ez az a három tulajdonság mely képes engem kiemelni ebből a világból, mindez olyan mint a kilépés a BYA (Beria, Yecira, Asszija) három világából az Acilut világába.
Tehát ha én a spirituális világban akarok dolgozni, én a többiek munkáját nézem és lenullázom magam előttük. És akkor úgy látom őket mint a generáció legnagyobbjait: Ők már messze előttem járnak, ők már elérték a végső korrekciót, és én irigylem őket ezért. Amennyiben nem irigylem őket, én erőtlen, tehetetlen vagyok és képtelen vagyok megmozdulni. Én minden előrehaladáshoz szükséges erőt az egómtól kapom meg. A helyes előrehaladás a helyes szándékkal, mely az anyagba öltözött formát jelenti, a Fény által van nekem megadva, míg maga az anyag, mely által emelkedem az a saját egóm.
Kérdés:
De hogyan óvhatom meg a helyes szándékot az irigységtől?
Válasz:
A helyes szándék az irigység, sóvárgás és tisztelet iránti vágy által jön létre, épül fel. Mi az irigységet a Teremtő iránti irigységgé, a tisztelet iránt vágyat a Teremtő iránti tiszteletté, és a sóvárgást az Ő hozzá való olvadássá változtatjuk. Egyébként hogyan lennénk képesek korrigálódni? Mit építenénk, egy légied tündérpalotát a felhők között?
Kérdés:
De mégis, amikor én irigy vagyok akkor annak lángja eléget engem.
Válasz:
Nem ez nem így van. Te csak akkor engeded már, hogy az irigység, sóvárgás, és tisztelet iránti vágy felébredjen, amikor már képes voltam a megszorításra, amikor az már nem rólam, nem nekem szól, hanem hogy megértsük, meghatározzuk “munkánk helyét”. Mindennek irányításunk alatt kell lennie, egyébként jobb ha nem kezdünk bele.
Röviden próbálkozzál. Ne félj attól, hogy bezuhansz az irigységbe. Kezdjél el azon dolgozni. Szerencsés vagy ha irigyled a barátokat, mindaz jó. Végül is nem rendelkezünk más erővel az előre haladáshoz. Amennyiben egyedül élnék, környezet nélkül, én csak állat maradnék. Másrészt amennyiben a társadalom tól engem előre, és stimulál azáltal, hogy megmutatja nekem, hogy barátaim rendelkeznek már azzal amivel én még nem, az segít engem az életben előre haladni. Csak egy különleges környezetre van szükségem ahhoz, hogy jó példát mutasson nekem, amit irigyelhetek.
(2012 szeptember 12, Reggeli lecke, 4.rész, Béke a Világban (Baal HaSzulam)
(HZS)
