Az esély, amely ajándékba van adva fentről
Az összes állapot közül a legjobb állapot, amikor a személynek szüksége van a kapcsolatra a Teremtővel. És ez a kapcsolat csak a hiányosságból származhat, a Teremtő segítségének a sóvárgásához. Ezt a hiányosságot a segítségre nem magának kell akarnia, mert akkor a hiány egoisztikus lesz. Hanem a vágyak felett, kívánja és folytassa, hogy jót tegyen saját magának, és megépítse a viszonyát a többiekkel, aggódnia a többiekért, segítsen nekik a korrekcióban, dolgozzon a többiek számára.
Így ilyen módon, kicseréli a saját maga aggodalmát a többiek iránti aggodalomra, olyan mértékig, amíg elkezd kérni a Teremtőtől a többiek számára, hogy segítsen neki használni ezt az aggodalmat a többiek korrekciójára és ezzel elégedettség adjon a Teremtőnek.
Ez a kapcsolatok rendszerének a teljes konstrukciója az emberben a többiek irányába és a többieken keresztül, a Teremtő irányába. Ez a rendszer nem létezik természetes módon, soha nem tárul fel a személyben. Neki magában kell megépíteni az egoista vágya fölött, és akkor tárul fel számára.
Ez a munka az úgynevezett “Izrael munkája”, az ember aki sóvárog “Jásár- El”( egyenesen a Teremtőhöz), úgy hogy elkezd dolgozni a kezdeti vágy alapján, amely feltárul benne, és lassan fordítsa minden hiányosságát a Teremtő irányában. Ez a Mózesi munka, amikor a Fáraóhoz fordul a kéréssel, hogy engedje szabadon Izráel népét a rabszolgaságból, és a Fáraó munkája Izráel népével és Mózessel, hogy ők érezzék magukat, hogy mennyire szükségük van a Teremtő segítségre.
Az embernek meg kell vizsgálnia, hogy a legfontosabb munka a szívéből a Teremtő irányába vagy a Fáraó irányában van. Azért, hogy kihozza a népet a rabszolgaságból, azaz letisztázza az összes vágyait, az egész világot. Ez az egész világ az ember lelkének a része, és az ő kötelessége gondoskodni arról, hogy engedje szabadon az egész világot a Fáraó hatalma alól.
A személynek tanulás által a csoportban, a sok vizsgálat által, át kell fordítani saját önző egyéni vágyát, hogy megszerezze a spirituális világot, felfedezze a Teremtőt, a helyes vágyat az adakozásra. Ha ő minden alkalommal megkapta a felébresztést, ez annak a jele, hogy a Teremtő vágya, és kötelessége, hogy beteljesítse ezt a vágyat!
Azonban, ha a személy felhasználja a felébresztést, amelyet kapott egyszer, kétszer, a harmadik alkalommal abba hagyják egy darabig, talán egész életen át, vagy akár több életen. Amíg végül kap egy esélyt újra a felébresztésre.
Ezért, óvatos kell legyen, hogy ne veszítse el egy pillanatra se a vágyat, amelyet ajándékba kapott felülről, mert senki sem tudja, hogy mikor jelenik meg még egyszer. A probléma az, hogy az emberek 99%-a, akik kapnak egy felébredést fentről, nem figyelnek rá, és nem veszik számításba. Arra hivatkoznak, hogy ez a speciális lehetőség, amelyet fentről adtak ajándékba, ez, mint valami mindennapi ebben a világban, nem tűnik el, és várhat holnapig, néhány órát vagy néhány napot, vagy egy másik alkalmat.
Nem nézik magukat kívülről, nem viszonyulnak a felébresztéshez spirituálisan és nem korporeális módon, kezdjenek el dolgozni a kollektív edényben a többiekkel való kapcsolatban, a világ korrigálása irányában. Azaz, az összes cselekedet irányába, amely képes feltárni a Teremtőt, mivel ez az egyetlen dolog, ami hiányzik ebben a világban, mert ez a kimenekülés minden problémából.
2012 szeptember 19.,Reggeli lecke, Rábásh “Levelek”
(BS)
