A szívben található pont felébredése
Amennyiben az ember szívben található pontja még nem ébredt fel, maga soha nem lenne képes felébredni, és megmaradna a kövületi, növényi, állati szintjein a természetnek. Ezáltal láthatjuk milyen fontos azok számára, akikben a szívben található pont már ki lett váltva, hogy beteljesíthessék ezt a sóvárgást minden lehetséges módon, és hogy ne rejtegessék azt mindenfajta más tevékenységek mögé.
Segítenünk kell azokat, akik fel lettek ébresztve, mivel ők valóban különlegesek, kiválasztottak ebben a világban. Segítségükkel lehetséges eltörölni azt a falat mely az emberiséget elválasztja a Teremtőtől. Mindenki más majd csatlakozik hozzájuk, és segíti majd őket abban a mértékben, amekkora mértékben az ő készenlétük nyilvánvalóvá válik mások számára.
Ez is szent munka. Amekkora mértékben mi lenullázzuk a falat, annak ereje megváltozik majd az ellenállás, taszítás erejéről a kapcsolatot segítő erővé. Mindez olyan, mint egy elektromos hálózatban, ahol minden egyes komponens egy ellenállással rendelkezik, és amennyiben ez a hálózat egy generátorhoz lenne kapcsolva, a részecske elkezdene az ellenállásának megfelelően működni, ami azt jelenti hogy ellenállásának mértékében hasznos résszé válna. Minél nagyobb az ellenállás, annál nagyobb munkát képes végezni és válik hasznosabbá a rendszer számára.
Ugyanez történik a gonosz hajlammal. Ennek köszönhető az, hogy mi felemelkedünk a 125 fokon keresztül, amikor az a jó hajlammá változik. Mi 620-szoros erővel kapcsolódunk össze ahhoz képest, ahogy az korábban történt. Először is az Ein Sof (Végtelenség) Világában fogalmunk nem volt arról, hogy mi szét voltunk-e választva vagy össze voltunk-e kapcsolódva. Úgy léteztünk, mint egy embrió édesanyja anyaméhében, mely ily módon lett megteremtve, és semmi másról nem tud.
Azonban a törés és szétválás után, mi felfedezzük a szeretet és kapcsolat teljes mélységét azáltal, hogy felfedezzük a szétválást egyik oldalról, majd azt lenullázzuk és korrigáljuk a jobb oldalon, és aztán mindazt felhasználjuk a “középső vonal”-on a kapcsolat érdekében. Ezáltal a gonosz jóra változik, és a “halál angyal”-a a “szent angyal”-lá válik. Nekünk az egót valóban angyalnak kell tekintenünk, azaz egy speciális erőnek mely felemel minket az emberi szintre. Erre a teljes szétválásra azért volt szükség, hogy mi felfedezhessük a kapcsolat mélységét, hogy mindazt megérthessük, és érezzük azt a legmélyebb pontjáig.
Mi nem passzívan létezünk majd abban, mint egy embrió édesanyja anyaméhében, mely semmi sem tud, semmit sem ért. Ehelyett mi majd úgy működünk együtt azon belül mint a “két hatalmas Fény”, mint egyelőek, mint két szerető, kölcsönösen egy egységgé összeolvadva. Csak akkor válunk valóban képessé arra hogy valóban boldoggá tegyük egymást. Tehát annak a testrésznek a testhez való visszavarrása, mely korábban le lett arról szakítva nem egy egyszerű visszacsatolás. Az megengedi számukra, hogy valóban egy egységgé válhassanak, a közöttük levő vonzás és hajlam segítségével. Ennél fogva akkor nevezhető mindez “egybeolvadás”-nak.
2o12 szeptember 13., Reggeli lecke, 1.rész, Beszéd a Zohár befejezéséhez (Baal HaSulam)
ford: HZS
lekt:KN