Dr. Michael Laitman

Két lépéssel a kapu előtt

Két lépéssel a kapú előtt

Kérdés:

Úgy tűnik hogy ez a kongresszus megnyitott egy új ajtót számunkra, és bármi ami teszünk mostantól ízetlennek tűnik, mintha elvesztettük volna a korábbi zaftosságot, ízeket.

Válasz:

Akkor miért nem kéred azt?! Állandóan azt mondjátok “Mi! Mi!”, akkor miért nem kéritek ezt közösen?!

Kérdés:

Úgy érzem egy új állapotban vagyunk, és még mindig nem tudom pontosan mit is kérjünk, vagy hogyan kérjünk. Mintha megérintettem volna valamit, de nem dolgoztam még fel eléggé hogy azt valóban be tudjam teljesíteni.

Válasz:

Senki nem várja el tőled hogy kérésedet szép, kifinomult szavakkal adjad be. Az apa egy egszerű sírást is megért.

Kérdés:

Akkor miért nem kérünk még?

Válasz:

Mert nem vagytok képesek egyágre lépni, egymást támogatni! Még mindig különböző számítások uralkodnak felettetek: szégyen, készenlét hiánya, röviden még nincs valódi döntéshelyzet, amikor már mindenfajta számítások nélkül egyszerűen át akarnátok törni.

Kérdés:

Honnan származik az a szégyen, mely nem engedi hogy áttörjek? Olyan sokat beszélünk közelségről, egységről, de tudom hogy szívemen még mindig zárak vannak, olyan korlátok melyek diktálják mi az ami megengedett, mi az ami tiltott.

Válasz:

Mindez azért van mert a Teremtő még mindig távol van tőled, ebben a pillanatban még mindig nem érzed hogy Ő közel lenne. Nagyobb erőfeszítéssel kell elképzelned Őt a csoport egységének formájában, mely végül is az a folyamat amit ezen a héten elkezdtünk. A “Teremtő” az egység következményének az esszenciája. Ez az amiért imádkoznunk kell, ez az amihez fordulnunk kell.

Mindenesetre egy felkiáltásra, egy imára van szükségünk, egy kérésre, mely már szabad mindenfajta számításoktól. Amennyiben még nem vagy képes ezt elérni azt jelenti, hogy mág mindig távol vagy a Teremtőtől, vagy azt hogy a Teremtő távol van tőled.

De az összes panasz igaz és segít. Minnél jobban panaszkodsz, annál jobb. Ez elvezet majd téged a helyes és pontos számításhoz.

Azt hiszem ezennel egy hatalmas lépést tettünk előre. Ez nem is csak egy lépés, mi valójában beléptünk és belemerültünk a tisztázásokba, szíveinket tágra nyitva, bár még nem dörzsöltük le szívünk héját a “fémkefével”. Ez valóban egy jó tisztázás: elkezdtük érzékelni, érezni hol is van valójában ez az egység, hogyan fedezhetjük fel a felső AHP-ját, a felső szintet, hogy ismerhetjük azt fel, hogyan tapadhatunk ahhoz hogy az felemeljen minket, és milyen viszonyt kell azzal kiépítenünk.

Nagyon sok dolgon mentünk keresztül ami a kapcsolatra és egységre vonatkozik, és bár ezek még nagyon légiekesk, magasztosak, távoliak és absztraktok, azok fokozatosan összeállnak majd érzékeinkben. és akkor könnyebbé válik majd hogy azokhoz forduljunk és beteljesítsük őket.

Azt hiszem ez a kongresszus nagyon mély és elhozta számunkra a legnélyebb és legintenzívebb tisztázásokat. Mindez leginkább azoknak szól akik két lépésre állnak a spiritualitásba való belépéstől. nagyon boldog vagyok hogy az itteni csoportnak és a világ minden részén található csoportoknak köszönhetően olyan dolgokról beszélhetek melyekről még soha.

Kérdés:

Mi legyen a helyes kérelem?

Válasz:

“Nyisd meg a kaput számunkra!”

Ez akkor jön létre amikor úgy érzed az összes út le van zárva, az összes kapu be van zárva, hogy te felkiáltasz, felsírsz. Ez az 5o. kapu az a vágyott állapot melyről beszéltem, és amelyről annyit olvasunk. Most már ezt a gyakorlatban érzitek, és csak a kollektív ima hiányzik, a nyomás, a kitartás. Próbálkozzatok, tegyetek erőfeszítést, és majd elérkezik…

Nagyon boldog vagyok azok miatt az állapotok miatt, amelyeken keresztül mentünk.

2o12 szeptember 21., Egység Kongresszus 4.lecke

(HZS)

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

66 queries in 0,374 seconds.