A Kongresszus meglátogatása
Kérdés:
Hogyan kell egy új diákot aki kapcsolódik a csoporthoz, felébreszteni a helyes munkára?
Válasz:
A csoport bevezeti őt bizonyos cselekedetekbe, és megadja neki a lehetőséget. Nem véletlen élünk itt, egy másik valóságban. Itt, a cselekedetek világában mi létezni tudunk az “állati” szinten, leválva a spiritualitástól, amelyre megépítjük a felsőt. A jelenlegi tulajdonságom fölött én fokozatosan megépítem az “emberi” képét. Én megépítem őt a barátaimmal a kapcsolat által és létrehozzuk a Teremtő erőt köztünk. Mindez belső spirituális cselekvés, amely a jelenlegi felső erő fölöttünk.
Egyelőre mi összekapcsolódunk a korporeális szinten spirituális szándék nélkül, és így építjük meg a környezetet. Nekünk van alapunk amit megszereztünk “ebben a világ”-ban, innen kezdődik a spirituális fejlődés.
Van egy ritka lehetőségünk: egyrészt, helyre kell állítanom magunkat a spirituális világhoz, és másrészt, lehetővé teszi számunkra, hogy létezzünk a spiritualitás nélkül. A valóság az, hogy látok és érzek az öt testi érzékszerveimmel, amely valójában egy értékes ajándék: itt én a spiritualitás küszöbén készen állok a spirituális felemelkedésre, és ezzel egy időben befolyásolni tudom a spiritualitást.
Kérdés:
És mit tehetek, ha én ellentétes vagyok ezzel a szándékkal, és hajlamos vagyok a leválásra?
Válasz:
Természetes. Még a vágy hiánya is elvitt a Kongresszusra, ez még mindig nem a legerősebb zavar.
Például meghívnak egy piknikre, és te szaladsz oda, mivel ott várnak a jó ízek, az előadások, röviden minden ami “felfújja” a vágyadat, ezért első vagy aki szaladsz.
Azonban itt te haladsz a spirituális úton és úgy érzed, hogy ez a Kongresszus a munkahely és erőfeszítést kell tenned. Innen ered az elutasítás: hirtelen lustává válsz, és “valami fontos” jelenik meg vagy egyéb számítások … ez az egész a Reformáló Fény eredménye, amely megvilágít. Ez egy jó dolog, csak használd fel a helyet ahol lehet dolgozni.
Általában amikor jobban haladunk még több ilyen hasonló érzés lesz. Egyelőre látni fogod, hogy egyre kevesebb és kevesebb ember van köztünk. Most azt feltételezzük, hogy a fejlődésünk mértékének megfelelően haladunk és növekedünk. De valójában ez nem így van.
2007-ben voltam a turnén 10 városban Amerikában, és körülbelül 600 ember volt minden előadáson, és 2000 ember New Yorkban. Ma azonban mintegy 50-100 ember jött el.
Miért van ez így? Mert mi fejlődünk, a nyilvánosság számára . Az embereket már nem vonzza a “Kabbala” szó. Ők többet értenek meg, és tudják, hogy itt belső munkáról van szó. Hála a Fénynek hogy mi közeledünk, az emberek megvizsgálnak valami újat de nem akarnak jönni az előadásokra, vagy a Kongresszusokra .
Nagyon kevesek maradnak, akik teljesítik a korrekciót. Ilyen vagy más módon a többiek csatlakozni fognak mint “úttörők”, de csak a szenvedés útján. Nagyon kevesen fognak előrehaladni a Fény által, és a többiek a szenvedés által…
2012 oktober 4., Reggeli lecke, Báál HáSzulám írásaiból, 4. rész a Kabbala leckéből.
(BS)
