Elmenekülés az idő karmaiból
Kérdés:
A Kabbalista aki a spirituális világban él hogyan érzékeli az időt?
Válasz:
Az idő nem létezik a Kabbalista számára. Még egy egyszerű személy számára is az idő egy feltételes érzékelés. Az idő az önző vágy érzékelése mely megnyújtja az idő tengelyét a Végtelen Világban található egyetlen pontból.
Minnél messzebb van a személy a Végtelen Világtól, annál messzeb találja magát az idő zéró pontjától. Minnél mélyebbre merül az ember a megszerzés iránti vágyba, annál mélyebbre ereszkedik a világok létráján és ezáltal megnyújtja az időt. Ez azt jelenti, hogy azoknak a cselekedeteknek a száma, melyeket annak érdekében kell végrehajtania hogy visszajusson az Ein Szof (Végtelenség) pontjához, stabilizálja az idő koncepcióját számára.
A jelenlegi állapotunkban mi nem végzünk ilyen számításokat az általunk végzett cselekedetek számával kapcsolatban. Ez tisztátlan és rejtve van egyenlőre előttünk, mivel az edény és a Fény még nem működik bennünk a vágyunknak megfelelően. Amennyiben a folyamat még nem vágyunknak megfelelően történik, ez még rejtve marad előttünk.
De abban a pillanatban amikor elkezdjük saját kezünkbe venni vágyunk irányítását, megértjük majd mit is teszünk amikor az időt menedzseljük. Ez az amit jelent az írás, amikor azt mondja, “Izrael a csillagok és csillagképek felett van”, azaz az idő koncepciója felett sóvárgásába Yashar Kel (Egyenesen a Teremtő felé) haladva.
Ugyanakkor azonban mi még nem vagyunk ebben az állapotba, hanem egónk uralma alatt vagyunk, és ennél fogva nem mi hatrározzuk meg az időt, hanem az idő az amit sorsunkat meghatározza. Ezáltal néha úgy tűnik hogy az idő gyorsabban telik, mintha minden egy pillanat alatt lezajlana, néha pedig minden egyes pillanat mintha megfagyna akkora mértékben hogy alig várjuk már hogy vége legyen.
Ez különösen tanulás közben érezhetjük. Vedd észre hogy néha a TESz tanulása során te elalszol a szó elején és a szó végén felébredve azt hiszed egy végtelenség telt el. Annyira akartál aludni, ami azt jelenti, hogy az idő olyan drága, és nagyon fontos számodra hogy kikapcsoljál, akár egy pillanatra is elaludjál.
A minimális távolság melyet az úton megtartunk egy hosszú távolságra nyúlik meg egónk miatt, annak megfelelően hogy mennyire élvezzük mindazt. Ez olyan mint amit Fauszt mondott “Állj meg pillanat! Olyan csodálatos vagy!”
Valójában az erőteljes egó állítja meg az időt, ahogy azt a Fáraó akarta, hogy még a korporeális test is örökkévalóvá váljon, és ez a bebalzsamozás jelentése.
Tehát ameddig nem kezdjük el vágyunkat saját magunk irányítani, az idő irányít minket felgyorsítva, lelassítva. Annak érdekében, hogy az idő fölé emelkedhessünk, el kell kezdenünk kontrollálni megszerzés iránti vágyunkat.
Az idő, a mozgás, és a tér az a három paraméter, melyeken keresztül megszerzés iránti vágyunk megjelenik számunkra, és amelyeken keresztül az irányít, kontrollál minket.
2o12 szeptember 30. Beszélgetés a belső munkáról
(HZS)
