Öt másodperc naponta
A barátoknak biztosítaniuk kell azt,hogy én nem zuhanok le, és nekik állandóan gondolniuk kell rám. Nekem vissza kell fizetnem őket ezért, mivel nekik ugyancsak szükségük van ugyanerre a támogatásra. Csakis akkor ha mindannyian kölcsönösen aggódunk egymásért, akkor nem feledkezik el majd senki a célról. Akkor képesek leszünk megtartani egymást.
Semmi esélyünk sincs semmi elérésére amennyiben nem támogatjuk egymást. Amennyiben nem tesszük meg mindezt, nem leszünk képesek kilépni egónkból. Erről szól a kölcsönös garancia.
Amennyiben nem vagyok képes a többiekre gondolni, az azt jelenti, hogy ők nem gondolnak rám. Mindez mind az ok és az okozat mely szimultán módon jelen van kollektív, kölcsönös szövetségünk következtében. És akkor a Teremtő bennünk lakozik és beteljesíti ezt a szövetséget. Enélkül mi minden kétséget kizárólag elfeledkezünk Ő róla, és mindenfajta idegen számításokba kezdünk azt feltételezve hogy haladunk előre, és évek telhetnek el sehová sem vezetve.
A személy nem képes magát leellenőrizni, magáról naplót vezetni. Tudod egyáltalán naponta hány másodpercet számlálhatunk meg amikor valóban haladunk előre: maximum 3-5 másodpercet! Mindez azért ennyire kevés, mivel hiányzik számunkra a kölcsönös támogatás.
A vágyam edénye rajtam kívül áll, és nekem erőfeszítést kell tennem, hogy azt magamhoz csatoljam. Amennyiben nem ilyen módon viselkedem másokkal szemben, akkor nem működünk megfelelően és ennél fogva nem vonzzuk magunkra a Reformáló Fényt, mivel a Fény kizárólag kölcsönös munkánk eredményeképpen működik. Az sóvárgásunk eredményeképpen érkezik.
Amennyiben nem létezik ilyen sóvárgás, a Fény körülöttünk passzívan várakozik. “Az Ő dicsősége megtölti a világot”, de nekünk kell azt aktiválni. Meg kell, hogy tartsuk a legfontosabb feltételt: a kölcsönös garanciát, mely kölcsönös egymásra utaltságunkból van megteremtve, és mindenki elkötelezettségéből. Enélkül senki sem lehet sikeres, még akkor sem ha mindezt önző szempontból vizsgáljuk meg, és ez még inkább így van ha magasztosabb szándékkal nézzük.
2o12 szeptember 3o., Beszélgetés a Belső Munkáról
(HZS)