Felemelkedés a szándékhoz
Baal HaSzulam, Shamati 42: “Mit jelent az ELUL rövidítés a munkában?”: Ennek okán a személy megkapta a feketeség formáját felülről, és akkor képes meglátni, hogy vajon munkája tisztaságban történik-e?
Más szóval amennyiben a személy a feketeség állapotában is boldog tud maradni, az annak jele hogy munkája tisztaságban történik, mivel a személynek boldognak kell lennie és hinnie kell abban hogy Felülről megkapta azt a lehetőséget hogy az adakozásban dolgozzon.
Amennyiben a személy boldognak érzi magát, bármilyen hangulatban legyen is, az annak jele hogy, már leválasztotta magát saját megszerzés iránti vágyáról és képes tovább lépni.
Mindig ez a próba: Vajon el vagyunk-e merülve saját megszerzés iránti vágyunkon belül, vagy bizonyos mértékben már képesek vagyunk a fölé emelkedni?
A személy már nem azt kéri, hogy maga jó hangulatban lehessen annak érdekében, hogy képes legyen tovább dolgozni. Épp ellenkezőleg ő boldog a feketeséggel, sötétséggel kapcsolatban, a rossz hangulattól, és zavarodottságtól. Ezek felett már képes egy kis erőfeszítést tenni.
Nem számít éppen milyen hangulatban vagyunk, mi magunk mit érzünk, mi már ezt nem tekintjük fontosnak hanem a fölé emelkedünk. Amennyiben a dolgok rossznak tűnnek a megszerzés iránti vágy edényében, képes vagyok afölött az adakozásban, az egységben és barátok szeretetében dolgozni.
Ez egy biztos jele annak hogy a helyes úton járok. A teljes munkánk a megszerzés iránti vágy edényeiben érzett sötétségben történik, ahogy afölött akár a legkisebb erőfeszítést tesszük, a kapcsolatra, az adakozásra sóvárogva.
Ezért kell végrehajtanunk a megfelelő gyakorlatokat, hogy játékokat játsszunk melyekből tanulhatunk. Természetesen nem könnyű egy új tanítványnak mindez az első pár éve során, de hamarosan elkezdi érezni a szakadékot, rést érez az érzései és szándéka között, mely két különböző rendszer közötti különbséget jelenti.
Lehet, hogy jól érzi magát, lehet, hogy rosszul érzi magát, és megérti, hogy mindez nem számít, az az számít, hogy neki ezen érzések felett kell dolgoznia, és, hogy időről időre ezek a valóságérzékelés különböző részleteit nyújtják majd számára, melyek szükségesek ahhoz, hogy azokon keresztül megtanulja a Teremtő Felső Irányításának különböző formáit.
A személy elfogadja az összes érzést – mind a jókat és a rosszakat – mint hasznos élményt annak érdekében, hogy képes legyen azok fölé emelkedni és állandóan megtarthassa a célra vezető helyes irányt.
Nekünk állandóan erőfeszítéseket kell tennünk, ahogy megpróbáljuk az emelkedések energiáját konzerválni, mely képessé tesz minket arra, hogy az időt és eszközöket racionális módon használjuk fel, hogy azokat még a zuhanások idején is képesek legyünk hasznosítani. Az igaz hogy mindez nagyon nehéz, de meg kell próbáljuk. Ezáltal mi fokozatosan leválasztjuk magunkat a megszerzési edényekről és egy másfajta munkára térünk át, már a szándékban és nem az érzésekben élve.
2o12 október 11., Felkészülés a reggeli leckére
HZS
ka
