Addig létezem amíg szükség van rám
Annak ellenére hogy a test anatómiáját tanulmányozzuk, mi még mindig nem értjük meg a az emberi test különböző rendszerei közötti kapcsolatokat. Ha az agyat vesszük például, az egész testen belül léteznek az agy “képviselői”, amely nélkül a test nem lenne képes tudni mit és hogyan tegyen. Hasonlóan az állam vezetője és különböző szakértők egész skáláját alkalmazza annak érdekében hogy minden optimálisan működjön.
Mi hibásan abban hiszünk, hogy a “fő processzor” a fejben található, de ha a dolgot mélyebbről megvizsgáljuk, akkor azt látjuk hogy az egyáltalán nem a testen belül létezik. Amennyiben a személyt közelről megvizsgáljuk, azt látjuk hogy az egy alantas halandó, tehát nem teljesen tiszta honnan kapja utasításait és szoftvere hol is található.
Valójában a lényegi adatok a környezetből származnak, és ez az, ami minket működtet. Remélem hogy a közeljövőben felfedezzük majd, hogy a személy élete a kapcsolaton, és azon a hajlandóságán múlik, hogy kölcsönösen együttműködjön környezetével. Onnan kapja meg az agy az utasításokat, mely attól a szinttől függ, amekkora mértékben a társadalomnak a személyre szüksége van. És ha a személyre nincs szükség, az agy nem kap semmit. Testünkben minden egyes másodpercben sejtek halnak meg, és vannak újakra kicserélve. A társadalomban, ahol a személyre szükség van, ott a személy életben van, és amikor a személyre nincs szükség, az agy parancsot kap és egy olyan folyamat indul be melynek végén a személy elhagyja korporeális szerepét.
2o12 október 1o., “Beszélgetés az Új Élet-ről”
(HZS)
