A Teremtő elrejtett kirakos játéka
Nekünk össze kell kapcsoljuk minden vágyunkat, hogy a célhoz érjünk, a köztünk lévő kapcsolathoz, amelyről nincs semmi fogalmunk. Ez olyan, mint egy kirakós játék, amelyet a Teremtő készített számunkra, és nekünk meg kell próbálnunk kirakni.
Mi igyekszünk, hogy közeledjünk egymáshoz, de a kapcsolat köztünk, amikor érintkezésbe lépünk egymással, csak azzal a feltétellel lehetséges ha a Teremtő teszi meg ezt. Mi magunk nem vagyunk képesek megérinteni egymást, csak ha összekapcsolódunk. A Teremtőnek kell legyen az adakozás tulajdonsága, hogy összekapcsoljon minket egymás között.
Amint egyre közelebb kerülünk egymáshoz, annál nagyobb taszítás jön létre köztünk, mint a két pozitív vagy negatív mágneses pólusa között, minél inkább próbálnak mechanikusan közelebb kerülni egymáshoz, ezek egyre jobban taszítják egymást a mágneses mező hatására.
Akkor mi a teendő? – a Teremtő itt ragasztóként kell, hogy legyen. Azaz, az adakozás erejének nagyobbnak kell lennie, mint a megkapás tulajdonsága, és akkor összetapadnak egymás között, olyan formában, hogy nem semlegesítik a taszítás erejét, hanem elkezdődik a használata. Nincsenek ilyen példák a mi világunkban. De a spiritualitásban a taszító erő vonzó erővé válik.
Mi nem értjük meg, hogyan lehet ez. A taszító erő megmarad, az egó az ő vágyával megmarad, de fordított módon működik. A mi világunkban nincs hasonló példa erre, így nem érthető, hogyan képes a taszító erő működni vonzó erőként. Ehhez szükséges egy speciális tulajdonság, amelyet a “Visszatérő Fény” – nek nevezünk. Ez hirtelen megadja a taszító erőnek a képességet, hogy hozzáadja magát a vonzó erőhöz, és a kapcsolathoz, és nem törli el magát, nem válik fordított erővé, hanem továbbra is megmarad úgy ahogy van.
2o12 október 18, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből
(BS)
