Az önzetlen odaadás ellenőrzése
A Teremtő nagysága egy nagyon összetett probléma. Természetesen nem haladhatunk anélkül, hogy ne érezzük az Ő nagyszerűségét, azonban ezt nem akarhatjuk olyan módon, ahogy az a mi világunkban van, ahol egyszerűen a természetünk része egy fontos ember elfogadása.
A fontosság a környezettől függ. Ha a körülöttem lévő emberek nagyra tartanak valakit, én is így fogom őt elfogadni. Ha azonban a körülöttem lévők nem fogadnak el valakit, akkor én is megkérdőjelezhetetlenül elutasítom őt, ez ugyanis a közösségtől függ, amihez tartozom, és amely benyomást gyakorol rám. A döntésemet, hogy ki fontos számomra és ki nem, a közösség véleménye alapján hozom meg.
Természetesen mindig készen állok szolgálni egy fontos embert. Ez csak attól függ, mennyire fontos ez a személy az én szememben, hogy egyetértsek azzal, hogy viszem a bőröndjét – legyen az 10 kg vagy 100 kg, dolgozok neki egy napot vagy akár egy életen át. Azonban ezek tisztán egoista motivációk. Ha a Teremtő feltárja a nagyszerűségét a számunkra, boldogan dolgozunk neki, pontosan úgy, ahogy egy fontosnak tartott ember számára az előbb leírt módon, de ez csak az egoista vágyunk miatt van így. Ez azonban nem az értelem feletti hit alapján történne, és nem az adakozás szándéka mozgatná, hanem a hétköznapi egó, mivel csak az öröm megszerzéséért cselekszem amely motiváció a személyiségem része.
Valójában élvezet egy nagyszerű ember szolgálata, ilyen a természetünk, tehát ilyen esetben a gépezetünk a megszokott, hétköznapi “üzemanyaggal” működik és nem hajt végre semmilyen spirituális műveletet. Ennek az oka az, hogy a spirituális munka felette áll minden fizetségnek, amelyet az önző megszerzési vágy kap, mint ellentételezést a cselekedetért.
Tehát a Teremtő nem fedi fel a nagyszerűségét a számunkra csak azért, mert azt kérjük, tehát hogy felhasználhassuk ezt a nagyszerűséget, mint a munkánk elvégzésének feltételét. Mert akkor ugyanabba a helyzetbe kerülünk, mint ahogy az a mi világunkban történik, azaz lebecsülök valakit és elutasítom, majd hirtelen a közösség azt mondja nekem: “Nem tudtam mekkora ember ez? Mennyire okos, gazdag, és befolyásos?” Majd hirtelen egyszer csak elkezdem nagyra értékelni én is ezt az embert és kész vagyok akár szolgálni is őt.
A Teremtő el van rejtve és nem tárja fel nagyságát felénk, hacsak nem a csoport, a tanár és a tanulás segítségével fel nem készítjük magunkat annak érdekében, hogy valóban akarjuk az adakozást és csak ha valóban érezzük, mennyire szükségünk van a Teremtő erejére, nagyszerűségére hogy elérjük az adakozást, fogjuk ezt a segítséget Tőle megkapni.
Azaz az adakozás kell, hogy elsődleges legyen, és csakis az adakozás érdekében akarhatjuk érezni a Teremtő nagyszerűségét. Csak ebben az esetben fog feltárulni számunkra ez a nagyszerűség, annak alapján, mennyire fontos számunkra maga az adakozás.
Az embernek elő kell készülnie egy különleges hiány megtapasztalására, amelyet a három vonalnak nevezünk. Találhatunk még többet erről a nagyon fontos pontról, azonban jó, ha először közelítünk ehhez. Ez egy nagyon alapvető ismerete annak, hogy milyen módon kell az egoista motivációt leválasztani, a valódi adakozásról, amely a Teremtő nagyszerűségével kapcsolatos.
10 október 2o12, Napi Kabbala Leckére való felkészülés
KN
