Felemelkedni, és nem elmenekülni
Kérdés:
Miért van az amikor egy negatív erő felfedeződik a világban egy olyan módon ébred fel, hogy az nem aránylagos azzal pozitív erővel, amelyet mi felébresztünk? Vagy mi egyáltalán nem ébresztünk fel semmit?
Válasz:
A negatív erők felébrednek, azért hogy azzal szemben felébresszük a pozitív erőt. És nem azért, hogy semlegesitse a csapásokat, hanem átforditsa egy hasznosra. Hogyha te az apától kéred aki egy csapást ad, annak érdekében hogy megtanitson téged, te nem azt kéred hogy hagyja abba a csapásokat, hanem hogy ez a csapás száz százalékban hatásos legyen. Valóban egy új értelmet akarsz megszerezni, és kapjál egy önnálló tulajdonságot. Te nem azonosulsz az egóddal, amely csapást kap. Éppen ellenkezőleg, kilépünk az egóból és beismerjük: “Megérdemltem ezt a csapást, de csak hogy legyen hasznos, és változtasson meg”.
És akkor a keserűség és a csapás helyett, hirtelen elkezdjük érezni az édességet. A negatív erő, amely mint “csapás” jön, segít minket leválasztani a megszerzés vágytól, hogy fölé emelkedjünk és egy ilyen módon hozza az hasznot. Másképpen nem tudunk leválni az egótól.
A mi munkánk abban áll, hogy kérjük az erőket, hogy felemelkedjünk a vágyan, de nem azért, mert nem akarunk csapásokat érezni, hanem azért mert azonosulni akarunk a Teremtővel. Mi látni akarjuk a rosszat a megszerzés vágyban, érezni a csapásokat, hogy ne ragadjunk hozzá, hanem felemelkedjünk az adakozáshoz. Nem azért hogy ott kellemességet és élvezetet kapunk, hanem hogy képesek legyünk az adakozás cselekedetére.
Itt van egy alapvető nagyon finom vizsgálat, amely feltárja a “Machszom” feltételeit”. Mi feléje közeledünk…
3o október 2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből
BS
