Minden nap a kupa újra üres
Az egész munkánk fel van osztva kisebb részekre, amelyeket nekünk össze kell raknunk. Ezek megjelennek egymás után mint “Resimó”, (Információs gén), amelyet szükségünk van felhasználni. A személy szerepe, hogy ne felejtse el, és próbálja elrendezni a környezetet úgy, hogy mindig inspirálja őt, és állandóan felébressze és segítsen neki leküzdeni az erős zavarokat.
Meg kell értenünk, hogy minden pillanat egy új cselekedet, és soha nem ismételi meg önmagát. Sőt, lehet hogy ugyanazok a problémák megismételődnek, de ez azért van, mert nem érezzük a felébredés új érzetét.
De egyik pillanat sem hasonlít a másikra. Ezért hinnie kell abban, hogy minden alkalommal egy új részleten dolgozik, és korrigálja azokat. Ha minden pillanatban ezeket a csoporthoz csatolja, és a Teremtő felé irányítja őket a csoporton belül az összeolvadáshoz, a kapcsolat korrekciójára, akkor ez által megvalósítja a “Resimó”- t.
Ez a munka a vizsgálatok és a felemelkedések által történik, amely az értelem és a szív ellen megy, azáltal, hogy újra rendezi, és erősebbé teszi a környezetet, amely nyomást tesz rá, és kötelezi őt. Ha egy ilyen módon felkésziti magának ezeket a feltételeket a következő felemelkedés érdekében, akkor az összes pillanat összegyűlik egyetlen nagy számlává.
Az összes fillér összegyűlik egy nagy kinccsé. Ahogy Rábásh megadja a példát: Amikor a személy belépett a királyi kincstárba, a kis edényét megtöltötte arannyal. De az őr a kijáratnál kiönti a földre, és a személy egy üres edénnyel marad. Ő ismét visszatér a királyi kincstárba és ismét megtöltötte az edényét, és az őr újra kiönti a földre.
Ez többször megismétlődik, amíg teljesen kétségbeesik. És nem a munkájáért, mert újra és újra bemegy a király kincstárba, és azt hiszi hogy az utolsó kísérlet sikerrel jár. De befejeződött az ideje, majd azt mondják neki: “Az egész arany amit kihoztál és kiömlött a földre az mind a tiéd.” Mindezek a fillérek felemelkedések, amelyeket letettél egy hatalmas számlává álltak össze, “Mászách” – á, és az összes cseppje a Fénynek átváltozott egy hatalmas ragyogássá.
Ez a mi munkánk. Máskülönben nincs erőnk, hogy ezt az egészet egyszerre megtegyük . Tehát, apránként egy fillér és még egy fillér, amíg összegyűlik egy nagy számlává. A legfontosabb itt a környezet, amelynek támogatónak és keménynek kell maradnia, és folyamatosan figyelmeztetnie kell, hogy az összes pillanat egy hatalmas céllá álljon össze.
31 október 2o12, Felkészülés a reggeli leckére
BS
