Áthaladva a kérdésen melyre nincs válasz.
Kérdés:
Miért kaptuk meg a Micvot, azaz a parancsolatokat, amennyiben mindent vágyunknak, szabad akaratunknak megfelelően kell beteljesítenünk?
Válasz:
Valóban a személy egy Micva-t parancsolatként fogad el. Végül is a vágy ugyancsak “parancsol” nekünk, hogy egy bizonyos módon viselkedjünk, és mi csak végrehajtjuk a vágy parancsait.
Amennyiben én valakihez fordulok annak érdekében, hogy valamit ő tegyen, azt ő vagy félelméből teszi meg, vagy valami evilági jutalomért, egy túlvilági jutalomért, vagy mivel arra lett utasítva hogy cselekedjen. Tehát a Micva egy olyan parancsolat mely se nem félelemből, se nem jutalomért van elvégezve.
Amennyiben én félek, vagy jutalomban reménykedek, én egy szerződést teljesítek és nem pedig Micva-t hajtok végre. Esélyem van mind veszteségre, mind nyereményre a munkaadó vágyának megfelelően, mely megfoszt engem szabad akaratomtól, és kemény feltételeket szab számomra: “Tegyél így és akkor nyersz belőle, de ha valami mást teszel, akkor veszteség ér majd”. Én azt látom hogy nincs egy harmadik lehetőség, és nincs kiút. Talán én így lettem felnevelve, és ilyen feltételek között létezem.
Másrészről a Micva pont azt a tényt jelképezi, hogy én teljesen szabad vagyok. A Teremtő teljesen el van rejtve előlem, azt tehetek, amit csak akarok, de mégis annak módját keresem hogy tudom az Ő vágyát teljesíteni, számára cselekedni. Miért? Nincs válasz erre a kérdésre.
Tehát keressünk választ. A félelem az már erőszak, megvesztegetés, mi szenvedélybetegek vagyunk, és mindez azt jeleni hogy itt nem létezik spiritualitás. Akkor miért kellene megtartani a Micva-t? Semmi okom nincs arra hogy megtegyem. Csak egy elmebeteg vagy egy kisgyerek cselekszik a várt jutalom nélkül, anélkül hogy elkerüljön valami rosszat, vagy valami jót érjen el, szóval mit tehetünk? Keressük az erőt hogy mindezt megtehessük, mivel én egy gép vagyok, melynek hajtóerőre van szüksége. Keresem a hajtóerőt anélkül hogy meg tudnám válaszolni azt a kérdést, hogy “Miért?”
Amikor a személy valóban eléri az “értelem feletti hit” állapotát, semmi oka nem marad arra, hogy a Micva-t végrehajtsa. Azt mondja: “A föld egy hajszálon függ”. A személy csak hajtóerőt keres, és ez az egyetlen dolog amit keres, és követel.
És akkor még el is rejti magát, nehogy neki félelmet vagy jutalmat mutassanak. Ez jelenti azt, hogy a személy “megszorítást” végez magán, nem akarja meglátni a Teremtőt, és inkább elmenekül bármitől mely szabad választása útjában állhatna, mely megakadályozhatná “értelem feletti hit”-ét.
Itt jutunk el ahhoz a ponthoz melyre nem létezik számítás a világunkban, és melyre semmi mérési lehetőségünk nincsen. Mindez azért van mivel a mi vágyainkat arra használjuk, hogy azt válasszák mely számunkra a nagyobb profitot biztosítja.
Szabad választásunk ettől a központi ponttól fogva kezdődik. Ettől a pillanattól fogva én ezzel a kérdéssel állok szemben: “Miért kellene nekem ezt megtennem?” Azok akik megpróbálják magukat ezen a kérdésen keresztül préselni, elérik azokat a spirituális feltételeket melyek a kérdésen túl vannak.
Nem léteznek a Micva elvégzésére vonatkozó okok ebben a világban. Mindaz teljesen értéktelen vágyaink és értékeink szemszögéből nézve.
4 november 2o12, Reggeli lecke, 4.rész Mátán Tóráh (A Tóra atadása)
HZS
