Az élet jó, ha megértjük a jelentését
Van nekünk egy eszközünk, hogy elérjük a teremtés célját, és ez – a Kabbala bölcsessége. Minden más cél, amelyet ebben a világban látunk, csak a saját erőnk felhasználásával érhetjük el. De azokon keresztül nem érhetjük el a teremtés célját, hogy csak a saját erőnket használjuk fel. Nincs lehetőségünk, és képességünk megérteni. Mi nem vagyunk úgy felépülve, hogy azonosítsuk a célt, és eléri azt.
De a mi fejlődési folyamatunkban, egy olyan állapot gyökerezik, amelyben rosszul érezzük magunkat a teremtés célja elérése nélkül, amíg a mindennapi korporeális életünknek semmi köze nincs a célhoz. De, mi pontosan azért élünk a korporeális világban, hogy elérjük a teremtés célját.
Szóval, olyan a fejlődési szakaszhoz értünk, amikor hirtelen érezzük hogy már elég, és nem lehet ilyen módon tovább folytatni, és fel kell felfedezzük, hogy mi értelem ebben az életben. Attól a pillanattól az ember elkezdi keresni az élet ízét.
Ez a kérdés felmerül az emberben egyénileg és csoportosan, vagy akár az egész világon. Világos, hogy ebben a csapások is segítenek, amelyeket az ember szenvedések által érez a jelenlegi felfogása szerint, azaz, a fizikai problémák mint: kaja, szex, család, pénz, tisztelet, tudás.
Az ember érzi a megtöltés hiányát az fizikai vágyban, az ürességet, amelyet nem tud betölteni semmivel, így elkezd sikolytani: “Mi az életem értelme?”. Ez elég ahhoz, hogy elveszítse létezése ízét, habár még nem érti, hogy miért ez az élet, ha nem képes elérni a célt.
És akkor elérkezik egy olyan ponthoz amikor már meg kell valósítania a Kabbala módszerét, hogy elérje a teremtés célját. Így, az egész fizikai élete az emberiségnek, ugyanarra az egyedüli célra irányul.
Léteznek aki először, és mások később érkeznek el a Kabbalához, de van egy bizonyos folyamat, mindenkinek a lelke gyökérének megfelelően. De előbb vagy utóbb mindenkinek szükséges a cél elérése. Ez a cél nem más, mint, hogy egy változás jön létre az ember természetében, ahol az önző vágya helyett csak a szükséges szintre csökken.
Ez a fizikai szint, amelyet “nem dicsérünk és nem átkozunk”, és ezeket a szükségleteket csak azért használjuk, hogy elérjük a spirituális célt, és azért fejlődünk, hogy elérjük a magasztos célt.
2o12 November 13, Reggeli lecke, “Bevezetés a “Talmud Eszer Szfirot” (A Tiz SzfiraTanulmánya)
BS