Mindenki aki olvasassa ezt a levelet, ő is kiválasztott
Báál HáSzulám: 9-es”Igeret” (9.Levél):
“Most, hogy megismertük a dolgoknak a különlegességét, amit a Teremtő a mi kori embereknek adott, akkor az egy hatalmas munka, amelyet mi fel kell fedezzünk. Miért lettem én kiválasztva az Úr által és miért kell ezt az alantasságot követni, amely a gonosz naptól származik, amelyeket e klipák terjesztenek, és azt teljes mértékében tanusithassuk, hogy megismerhessük a Teremtő jóságát, hogy a szívünk állandoan letérjen, és mindig a gonosz kérdéseit hallgatva haladjak: “Mi ez a munka számunkra?”.
Mert én magamat elkötelezve találom, hogy állandóan csak egy ökörként, mint ökör a húzásra, és szamár a teherre haladjak, egész nap és egész éjjel. Nem maradhatok némán attól, hogy valami helyet keressek, ahol némi elégedettséget adhatok mesteremnek, és még az az állapot is amelybe benne vagyok, az valami olyasmi,ahol a hatalmas teherrel akarok dolgozni, akár 70 évig is, mindenfajta tudás vagy siker nélkül, kivéve hogy csak az úton legyek, és azon haladjak, teljesen a végéig, hozzá csatlakozhassak, és azt mind meghallgathassam.
És ugyanakkor nem menthetem fel magamat semmilyen gondolattól vagy elmélkedéstől, hogy semmilyen munkát ne végezzek a Teremtő érdekében, alantasságom miatt. És én arra sóvárgom egész nap, hogy elérjem az Úr szolgálatának a hatalmasságát, hogy a legmagasabb magasságokat elérjem, amit még nem is tudok írásba foglalni”.
Egyikünk sem tudja, hogy mi az egyéni sorsa, hogy mi az ő lelkének a gyökere. Mindenki egy a kis spiritualitás vággyal kezd el dolgozni, és azt szükséges kifejlesztenie. Mindenki ugyanabban a mértékben, amíg a vágya dolgozik benne, és a személy megpróbálja hallani, végrehajtani a csoporton belül és építsen egy olyan környezetet magának, ahol ez működik.
A személy szerepe, hogy megépítsen egy olyan környezetet, amelyben fejlődik. Ez számunkra olyan mint egy anyaméh, amelyet mi építünk meg magunknak. Minden alkalommal, amikor haladunk előre mi építjük meg ezt az anyaméhet, a környezetet, a csoportot, és hozzácsatlakozunk a tanárhoz, barátokhoz, könyvekhez, amelyek az eszközök, hogy elérjük a Teremtővel való összeolvadást.
Ha a személy mindezt meghallja, és felhasználja ezt az egyetlen eszközt – megépít egy olyan környezet, amely képes támogatni az ő spirituális fejlődését, majd lassan megerősíti, és táplálja őt. Ő hozzátapad a csoporthoz és ezen az összeolvadáson keresztül, csatlakozik az erő forráshoz, amely átfolyik rajta a környezet által és megtölti őt minden egyes alkalommal, oly módon, hogy új erőket ad számára, új fejlődést és új látásmódot. Így, képes a személy előrehaladni.
Mindenki ilyen módon kezdi el, mint a nagy kabbalisták és a közemberek is. Senki sem tudja pontosan, hogy mi lesz az ő útja. Csak az a feladata, hogy használja az egyetlen eszközt, amelyet megkapott, és építsen magának egy csoportot, válassza ki a helyes környezetet és valósítsa meg a szabad választását.
Ha a személy ebbe fektet be és semmi bármi másba, így megtakarít egy csomó energiát, akkor elég ideje és lehetősége marad a cél elérésére. Ha nem, akkor a végén rájön, hogy az élete eltelt, és nem végezte el a számára kitűzött feladatot. Minden attól függ, hogy mennyire precízen koncentrál erre a fogalomra, hogy legyőzze magát az egyetlen eszközzel szemben, amely a kezében van.
2o12 November 14, Felkészülés a reggeli leckére
BS
