Háború a szívben, a teljes győzelem eléréséig
Rábásh “Mások szeretete”: Egy pontra tekintek, melyet a másokra irányuló szeretetnek nevezek, és azt gondolom, mit tehetek az általános öröm érdekében. Mivel az egészre gondolok összességében, látom az egésztől elválasztott egyén szenvedését, betegségét és fájdalmát, amely maga a háború a nemzetek között. Semmit nem tehetek az imán kívül, amit a tömegekért érzet sajnálatnak nevezünk.
A mi világunkban könnyű megérteni, hogy a nehéz időkben általában segítik egymást az emberek valamilyen módon. Vendégül látunk embereket, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat, segítséget nyújtunk és lényeges termékeket adakozunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük az életét azoknak, akik szélsőséges helyzetbe kerültek. Mindenki megérti, hogy gondoskodnunk kell azokról, akik bajban vannak, támogatnunk kell őket, és helyet kell adnunk a számukra, ahol álomra hajthatják a fejüket. Ez a minden kultúrában így volt a történelem során nagyon sok nép esetében.
A kabbalistáknak más megközelítésük van erre. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítják a hétköznapi kölcsönös segítséget. Láthatjuk, hogy a történelem során már Ábrahám óta, az Ősatyák vendégül láttak embereket, és hogy mennyire fontos elképzelés volt a vendégszeretet a számukra, mind fizikai, mind spirituális értelemben.
Azonban a kérdés az, hogy mit kell tennünk, ha állandó fenyegetettségben kell élnünk, ahogy ebben a néhány napban, de ahogy mint nép megéltük azt, az egész történelmünk során. Ha logikusan végig gondoljuk, kiderül, hogy Izrael esélytelen, mindenütt ellenség veszi körül, akiknek minden vágya, hogy eltöröljön minket a Föld felszínéről.
Hogy voltunk képesek mindennek ellenére ebben az országban élni, az állandó fenyegetés közepette? A logika szerint ez lehetetlen, talán máshol kellett volna felépíteni az országunkat, ahogy például azt javasolták, Ugandában?
Azonban az egyetlen ami segíthet nekünk, amit a kabbalisták mondanak a helyről, amelyből a világ fejlődése kiáradhat, amit mondanak a spirituális üzenetről, a felső erőről, amely összeköt minket, és amely állandóan velünk van. Ezzel az erővel való összekapcsolódáson dolgozunk, az egyetlen irányon, amely megváltoztatja a sorsunkat.
Először meg kell értenünk, hogy minden ami történik, a mi szolgálatunkra történik. Akkor világossá válik, hogy ezen a helyen kell dolgoznunk, és csak itt, a speciális feltételek mellett haladhatunk előre, és érhetjük el a teremtés célját. Nem véletlen, hogy egy gondoskodó környzetben vagyunk, hanem egy bizonyos célt szolgál ez, amely megfelel a felső tervnek.
A mások szeretetére irányuló kicsiny pont, amiről Rábásh beszél, egy szikra bennünk. Ezt a szikrát kell elrendeznünk, felélesztenünk, támogatnunk, a forrásaink, gyökereink elérésére irányoznunk. Így leszünk képesek beteljesíteni a teremtés gondolatát minden nemzettel összefüggésben.
Tehát a mi szerepünk, a nehéz körülmények között, amelyet a felső erő így rendezett el a számunkra, hogy ezekre a nehézségekre helyes választ adjunk, amely a kapcsolatra irányul, a kölcsönös garanciára, ameddig el nem érjük az állapotot, amit úgy jellemezhetünk, “Szeresd felebarátod, mint önmagad.” Végül majd az egész világ csatlakozni fog ehhez a szeretethez, ahogy mondva van, minden nemzetnek a Teremtőhöz kell fordulnia, amely által beteljesedik a teremtés gondolata.
Mindez az ima által érhető el, amely a szívben végzett munkán keresztül lehetséges.
2012 November 18, Felkészülés a napi Kabbala leckére
KN
