A valóságot cselekedetek alkotják
Báál HáSzulám, “A Kabbala Bölcsességének lényege”: Mivel egyáltalán nem érzékeljük a Teremtőt, lehetetlen, hogy elérjük bármely teremtményének lényegét, még a kézzelfogható tárgyakét sem, melyeket kezeinkkel érzünk.
A törvénynek megfelelően észleljük a Teremtőt: “Jöjj és láss”. Nem tudom, mi a Teremtő lényege, de “jöhetek és láthatom”. Hogy ezt megtegyem, meghatározott cselekedeteket viszek véghez, melyek által megismerem a Teremtőt, ahogy mondva van “A cselekedeteid által ismerünk meg Téged”. Az egész valóság, a Teremtő cselekedeteinek összessége, és ahogy Ő feltárul, az saját korrekciónk eredménye és annak, hogy érzéseinkben észleljük Őt. Azért érzékelek mindent az edényeimben, mert ott felfedezek egy másik jelenséget, beleértve a Teremtőt.
A “Teremtő” a legfelsőbb szint, melyet elérhetek. Az adakozás és a szeretet irányítja a teljes valóságot. Felfedezem a törvényt, hogy jót cselekedjem az Ő teremtményeivel, a Jó, amely Jót tesz; felfedezem a jelenséget, mely minden edényben benne rejlik, minden részemben, a lelkemben és vágyaimban; látom és érzékelem, hogy Ő az első, az eredeti. Kiderül, hogy még mielőtt elkezdtem megérteni, észlelni és érezni, volt valami, ami meghatározta gondolataimat, vágyaimat és tetteimet.
De hogy lehet az, hogy először észlelem ezt és aztán veszem tudomásul és ismerem be, hogy Ő létezett először. Lehetséges ez? Igen. A cselekedeten belül észlelem és felfedezem, hogy Ő volt először. Tehát minden csak a cselekedetből ered. A spiritualitásban én nem ismerhetek vagy azonosíthatok valamit, ami nem mozog és nem cselekszik.
2o12 November 19, Napi Kabbala leckék 4. részéből: “A Kabbala Bölcsességének lényege”
FG
