Dr. Michael Laitman

A ma környezete holnap az enyém lesz

A ma környezete holnap az enyém lesz

Kérdés:

Ha teljesen a környezetemtől függök, hogyan tudok hatással lenni arra?

Válasz:

Ha jobban megnézed, látni fogod, hogy tényleg minden, ami a jövőben létezni fog teljes mértékben a környezet által van meghatározva. Ez azt jelenti, hogy olyan vagy, mint egy mesterember kezében az agyag, olyan, mint a környezet, amit a Felsőbb Fény formáz meg egy absztrakt formára. A környezet stabilizál téged, majd a Felsőbb Fény keresztülhatol azon és befolyással van rád, ezek után képes leszel valahogy elképzelni, hogy milyen is a környezet, ami körülötted van. Mindaddig, amíg ez a te jövőd, ezt a jövőt akarod keresni a környezetedben és eképpen akarsz viszonyulni hozzá. Majd hirtelen elkezded felfedezni, hogy a jövőbeli tulajdonságaid és az egész világ tulajdonságai mind belül vannak, mivel az egyén egyenlő az egyetemessel, és még ha egészen az egyénig le is ásol, akkor is az egész világot fogod benne látni, mindez a korrekció végét jelenit.

Tehát, amikor eképpen nézel a környezetedre, azt akarod, hogy elkezdj tőle függeni, majd elkezded felfedezni, hogy minden barátodban a korrigált jövőbeni állapot van, habár ők még nem fedezték azt fel magukban. Így tanította a nagy kabbalista, Rabbi Yossi Ben Kisma az új diákjainak, ahogy az írva van, “Mindent tanítványaimtól tanultam.”

Ezzel a módszerrel képes lehetsz a környezetedhez viszonyulni, hiszen ez ugyanaz a dolog, ami rád is hat. Minél jobban el tudod képzelni a korrigált állapotot, az annál jobban hatással lesz rád. Ennek nincs formája önmagában, minden attól függ, hogyan nézed azt.

Talán megkérdezed, miért mondják azt, hogy “Boldog az, aki nem jár a gonosszal egy cipőben, vagy nem áll a bűnösök útjába, vagy nem ül csúfolódók társaságában.” (Psalms 1) A személyeknek akkor jó, ha nem ül gonoszok között, hanem az igazak között ül.

Persze, gonoszokra célozgatunk és igazakra, a jobb és jó környezetben, spirituális előrehaladásunkhoz. De a lényeg az, hogy a személy maga alakítja a környezetét. Apropó, ő határozza meg a “gonosz környezet” és az “igazak környezetét”. Ő határozza meg, hogy milyen hatással lesz ez a környezet saját magára.

Ebből kifolyólag, mi nem tudjuk, hogy ki a gonosz és ki az igaz. Eleinte az emberek vágynak a spiritualitásra – ez az amit feltárunk a testi érzékszerveinkkel (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás). Látom az agyamban és szívemben, hogy mindenki többé – kevésbé a spiritualitásra vágyik. Ebből a nézőpontból, ahogy most látom őket, minden tőlem függ. A különböző minőségek – magasztosabb és tiszteletre méltóbbaknak tulajdonítok – hatással lesznek rám.

Én építem a környezetemet, mindez ez hatással van rám. Aztán nem csak ez határozza meg, hanem a Teremtő alakja. Ez azért van, mert a Teremtőnek nincs alakja. A kapcsolat egymás közöttünk és a környezet stabilizálja a Teremtő alakját nekem, és amíg neki nincs alakja én egyszerűen elképzelem őt ezzel a módszerrel.

Később ez a környezet egy külső edénnyé válik számomra, melyben a körülölelő Fény van, és a folyamat a korrekció végéig folytatódik, amíg ez az edény egységben nem lesz velem, és az edényemmé nem válik, az egész énemmé, hogy az ki legyen töltve a Belső Fénnyel.

2012 November 29, Napi Kabbala lecke, A Zóhár könyve

SzL

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,130 seconds.