Ne hanyagold el a Barátot
Kérdés:
Miért van az, hogy minél többet ad az ember a másiknak, amit annak tovább kellene adnia valaki másnak, azt a személy megtartja magának és nem akarja tovább adni? Tegyük fel hogy valaki segítséget kért. Számomra ez nem nagy ügy, és nem kapok belőle anyagi hasznot. Én segítséget nyújtok neki, mivel érzem hogy ezen keresztül segítem spirituális felemelkedésemet. De én azt akarom hogy ő jobban viselkedjen.
Válasz:
Nem értem miért követelhetnéd ezt tőle. Mi ilyet nem teszünk. Arra kell gondolnunk, hogy amikor segítünk egy személyt, mi a Felső Erőhöz közelítünk. Mi ezáltal hasonlóvá válunk a Felső Erőhöz, azaz amikor egymásnak adakozunk, kapunk arra egy esélyt, hogy olyanok legyünk mint a Teremtő, egészen addig a pontig amikor már elkezdem érezni hogy elértem a Teremtővel való forma azonosság első szintjét.
Annak érdekében hogy ezt elérjük, nekem bizonyos erőfeszítést kell tennem, nekem bizonyos tetteket kell végrehajtanom. Azok mind összegyűlnek, mivel ez egy akkumulálódó folyamat. És amint ezt teszem, elkezdek kontrasztot érezni, Én akarok, és nem akarok ugyanabban az időben, mindenfajta kétségeket, kritikákat növelve és így tovább. De amennyiben megfelelően haladok előre, és megértem, hogy mindez arra szolgál, hogy feljavítsa az én segítésre, adakozásra vonatkozó erőfeszítéseimet, akkor én nem követelek semmit.
Miért is tenném azt? Számomra mindez már vágyaim megvalósítása. A jutalom a Teremtő felfedése, azaz hogy felfedem magam egy magasabb lépcsőfokon. Ebben az esetben nekem köszönetet kell mondanom annak a személynek aki megadja nekem a lehetőséget, hogy így cselekedhessek.
Mi ezt a csoporton belül gyakoroljuk, mivel innen kaphatjuk meg az erőt, hogy cselekedjünk és a megfelelő válasz reakciót kapjuk. Még akkor is ha később elkezdem gyűlölni ugyanazt a személyt, vagy valami kritikus gondolatom van vele kapcsolatban, az is jó. Ma így érzem magam vele kapcsolatban, holnap ő érez így velem kapcsolatban, és így tovább. Azaz mi együtt vagyunk “főzve” ugyanazokban az érzelmekben: adás – megszerzés, megszerzés – adás.
De nem szabad követelnünk. Miért? Ő egy szívességet tett neked azáltal hogy egy olyan személlyé vált akinek köszönhetően te hasonlóbbá válhattál a Teremtőhöz, elérhetted következő szintedet. Az egyetlen dolog amit a barátoktól követelhetünk a csoportban az, hogy kövesség az elfogadott csoport alapszabályzatot, hogy legyenek jelen, tanuljanak, gondoskodjanak a központról ha van ilyen, és terjesszenek. De mindez más kérdés.
Ezen túl viszont ne úgy viselkedjünk a baráttal mint akinek el kell végeznie azt amit közösen eldöntöttünk a szervezet támogatása, fenntartása érdekében, hanem úgy kell lássuk mint egy lelket amelyhez kapcsolódom annak érdekében, hogy közöttünk felfedjük az adakozás és megszerzés kölcsönös tulajdonságait, annak érdekében hogy felfedezzük a felső világot. Nem hanyagolhatom el a barátot. Meg kell értsük azt, hogy bármi amit a Teremtő a barátban nekünk mutat, az az amit mi Ő belőle látunk.
2o12 december 07, Novoszibirszki Kongresszus 1.lecke
HZs
