Az érzékelés kettőssége
Kérdés:
Hogyan ellenőrizhetem a csoporton belüli erőfeszítéseket, és kell-e egyáltalán ellenőrizni? Kiderül, hogy a saját érzékeim becsapnak, ugye?
Válasz:
Ez nem számít. Fognunk kell ezeket az érzéseket, az elménket és dolgoznunk kell velük, és ismét a kettősségben! Ez a mi gondunk.
Egyrészt a barátok olyannak tűnnek, hogy mindet megváltoztatnám vagy helyettesíteném, saját magamat is.
És másrészt minden a Teremtőtől származik; Ő szándékosan adja nekünk azt az állapotot, amiből arra következtethetünk, hogy tökéletes, mert Tőle ered. És a kettősség állapotából, a zavarodottságból, a meg nem értésből, és a viszályból hirtelen elkezdjük azonosítani Őt.
Egy táptalajt kapunk, az alapot, amin érezhetünk. Az alapnak különbözőnek kell lennie, mindenféle tüskével teleszórva. Akkor majd rengeteg érzésünk lesz, tulajdonságaink, különböző ellentétes fogalommeghatározások. És aztán Őt érezzük. Ellenkező esetben nem érezhetjük a Fényt.
Annak ellenére, hogy benne vagyunk, még mindig nem tudunk különbséget tenni az “Én” és az Ő között. Ez az amit építünk, egy új érzékszervet.
Kérdés:
Ez azt jelenti, hogy mindent ellenőrzök egyénileg és a csoport állapotából is?
Válasz:
Igen. Folyamatosan ebben a két állapotban kell lennünk és elemezni, hogy mi történik a megfigyelő két szemszögéből.
2o12 December o8, A Novoszibirszki Kongresszus 3. leckéjéből
FG
