A világ amely, a Fény játéka által lett teremtve
Kérdés:
Hogyan tárul fel az ember előtt, hogy a Felső Erő gondviselése, soha semmi rosszat nem okozhat számára csak jót?
Válasz:
Ez az érzékelésünk korrekcióján múlik. Ahogyan feltárulnak előttünk a Teremtővel ellentétes tulajdonságaink, és ellentétes állapotaink. Mert ha a mi tulajdonságaink ellentétesek a Teremtővel, akkor ennek megfelelően, az állapotaink is ellentétesek Vele. De meg kell tapasztaljuk ezek a különbségeket, mert különben hogyan is tárhatnánk fel a Teremtőt, ha nem látjuk meg a bennünk lévő ellentétes formákat.
A mi érzékelésünk, az ellentétpár közötti eltérésre irányul, ami csak egy résnyi felület. Tegyük fel, hogy most az érzem, hogy hideg van. Csak hideget vagy meleget tudok érzékelni. Ezt úgy érzékelem, hogy a jelenlegi állapotot, mindig egy másik állapothoz viszonyítom, és hogy ahhoz képest, hogy érzem magam. Vagyis a memóriámban eltárolt korábbi adatokhoz viszonyítom az érzékelésemet.
Szóval cikkcakkban mozgunk folyamatosan, egyszer balra, egyszer jobbra. Mindig jobb oldalra vágyunk, de a feltárás mindig a baloldalról kezdődik. Először is felfedezzük a hiányt, a rosszat, a sötétséget, a zavartságot, és a tehetetlenséget. Ha az ember nem hagyja figyelmen kívül és nem menekül el ezektől a helyzetektől, hanem értékeli azokat, akkor megérti, hogy mindezek mélysége, nehézsége, sötétsége, hozza el számára igazi felismerést, megtisztulást, és ezek juttatják el egy újabb és sokkal magasabb érzékeléshez.
Így épülünk fel. A teremtett lény nem érezhet csak egyetlen állapotot, azaz mindent csak az összehasonlításban tud megragadni, amely a “létezés a létezésből” és “létezés a semmiből” összehasonlítása. Ha önmagán keresztül érzékel csak az ember, azaz csak a “létezés semmiből” érzékel, akkor nem jelenhetnek meg benne valós érzelmek.
A növekedésünk valamilyen elemi részecskéből kezdődik, atomokból, majd a molekulákból, később majd valamilyenfajta test jelenik meg, kövületi, vegetatív, élő és “beszélő” szinteken. Mindezek csak úgy fejlődnek, ha állandóan új formát kapnak, a részek megkülönböztető sokaságából, amely a komponensek, szervek, testek között jön létre. A különböző paramétereknek köszönhetően, jelennek meg az érzéki különbözetek az ember környezetében. Ez hozza létre a teremtények közötti különbségek értékét. Például nézzük egy falat és azt gondoljuk, hogy: “ez egy hétköznapi fal”, majd jön valaki, és elkezd gyönyörködni a fal színeiben, szerkezetében, és a falat, ezer különböző tulajdonság szerint, kezdi el értékeli.
Az ember mindig az összehasonlítás folyamatában van. A “létezés a létezésből” és “létezés a semmiből” a teremtmény és a Teremtő tulajdonságai között. Nem számít, hogy nem látjuk a Teremtőt ebben a világban, a Teremtő, amely bennük létezik, különbséget tesz a Fény tulajdonságának mértéke szerint. Eleinte a “létezés a semmiből” csak egy pont volt. A teremtményben feltáruló különbségek oka, a Fény befolyásolása, ami mindenkit különböző módon működtet, úgy hogy megadja neki a különböző tulajdonságokat.
Tehát, mi két dolgot, mindig a bennünk lévő Fény mértékének megfelelően hasonlítunk össze. A dolgok közötti különbség csak a Fény intenzitásában van. Úgy tűnik, mintha különbség lenne a két tulajdonság között, de mi tulajdonképpen minden részecskében a Teremtő hatásának mértékét különböztetjük meg. Egy ilyen megközelítéssel, viszonylagos módon, már elkezdhetjük megépíteni a kapcsolatot Vele.
16.12.2012, Reggeli lecke, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”
KA