Az élet célja a spirituális önmegvalósítás!
Kérdés
A kabbala tanulása által, a világ nemzeteihez tartozásból, átváltunk a Izrael nemzetéshez tartozáshoz. Ha jól értem, a spirituális elérésben nagyobb szenvedésre számíthatunk, mint a világ nemzeteinek tagjaként, vagy csak megértettem az ok, okozati viszonyokat?
Válasz
Sok barátom van az iskolából, az egyetemről, , akivel néha összefutunk. Ők értelmes, hétköznapi emberek, de egyáltalán nem értenek engem. Minden alkalommal amikor találkozunk, én egyiküket sem negligálom, elfogadom valamennyiüket, szeretem őket, ők egyszerűen csak mások.
Tehát nem értékelhetjük magunkat a többiekhez viszonyítva. Egyszerűbb az egyik emberhez viszonyulni, de aztán sokkal nehezebb egy másikhoz, mindenkinek a maga saját sorsa. Az egyetlen lényeges dolog, hogy az ember megvalósítsa végső soron önmagát.
Nem kell mindenkit irigyelni, azt mondva, hogy ő szerencsés, gazdag, vagy csak neki minden egyszerűbb, a másik pedig lógós, egy harmadik pedig “ezüst kanállal a szájában született.” Ez nem segít. Ez csak azt erősíti, hogy az ember úgysem tudja megvalósítani önmagát. Mindenkinek meg kell ezt tanulni.
Fogjuk a saját igazságunkat, a legmélyebb vágyunkat, sóvárgásunkat, és legyünk önmagunk! Meg fogjuk látni, hogy ez a legjobb, amit tehetünk. Ez más, mint amikor azért vagyunk boldogok, mert “helyet cserélhettünk valakivel.” Csak önmagunk önmegvalósításával azáltal, hogy hasonlóvá válunk a Teremtővel lehetünk teljesen kitöltöttek.
Ahogy előre haladunk, minél jobban fejlett valaki, egyre nagyobb az üresség is benne. De az üresség kitölthető, belül, a végtelenség érzésével, tökéletességgel, végtelen élettel. Az ember ekkor látja az egész Univerzumot az elejétől a végéig.
Egy átlagember ebben a világban például egy tehénpásztor, aki a mezőn kóborol fütyörészve a tehenekkel, jól érzi magát, nem gyötri semmilyen aggodalom. Irigyelhetjük őt? Igen, természetesen. De mit is irigyelhetünk, és meddig? Végül is eljöhet egy olyan állapot, amikor mi is hordozhatjuk és átvehetjük az ő programját.
Tehát nem a szenvedésre gondoljunk, hanem valósítsuk meg önmagunkat! Különben még az is kiderül, hogy mi magunk okoztuk, hogy megteremtsen minket a Teremtő. Mi lenne ennél rosszabb? Szóval legyünk inkább hálásak!
A Novoszibirszki Kongresszus 5. leckéjéből
KN
